Való-e kutya egy ilyen embernek?

Hát igen, ez így patthelyzet

Ha nem a vőlegényed lenne, mondanám, hogy szólj az állatvédő szervek valamelyikének, hogy vigyék el. Csak így... :/ Mert ebből rendőrségi ügy is lehet, azt meg csak nem akarod a párodnak.

nagyon szimpatikus a felfogásod kérdező! bárcsak ilyen emberekkel lenne tele a világ, gondolom ezt úgyis tökéletesen érted hogyan és miért értem :)

sajnos az amit a párod lerendez nemhogy nem szeretet de még erőssen kimeríti az állatkínzás fogalmát is. én megmondom őszintén nem is a nevelésében nem belfektetett energiát sérelmezem, hiszen valljuk be ez a gazdi érdeke a könnyebb és jobb együttélés érdekében.

én magát a láncon roh@dással nagyon nem értek egyet. szegény kutya csoda hogy nem kergült meg még ebben az ingerszegény életben. nem feltétlen fontos még az sem hogy tökéletesen közlekedjen pórázon ha a gazdinak nincsen ideje kedve megnevelni, simán be lehet vágni a kutyust az autóba és kimenni a határba ahol kedvére szaladgálhat nincsenek veszélyforrások, ezekután pedig nincsen az a neveletlen kutya aki ne menne szívesen oda a gazdihoz miután örömmel kiszaladgálhatta magát.

a másik az orvos és az oltások hiánya. felelős a kutyáért és még annyit sem tesz meg érte hogy az alap oltásokat biztosítsa a kutya egészsége számára? ne már. mi már akkor is rohanunk orvoshoz ha a kutya másképp pislog. nah jó nem ennyire van túlzásba víve, de mivel szeretjük nem vennénk a lelkünkre ha a kutya a mi felelőtlenségünk miatt lenne beteg és emiatt szenvedne.

a másik és ez számodra is kifejezetten fontos infó hogy a férges kutya az embert is lazán megfertőzheti. két éves kutya esetében pedig garantálom hogy nektek sem ártana bedobni néhány tabit. nem mellesleg ebbe (is) a kutya bele pusztulhat.

ezenfelül az abszolút nem szeretet hogy a kutyát magyarán lesz@rjuk télen, hátha majd ott kint megfagy magának. vagy mert hajítunk neki enni inni miközben kap egy kis simit szerencsétlen.

mindezeket tekintve fel nem tudom épp ésszel mérni hogy a párod milyen alapon jelenti azt ki hogy ő szereti a kutyát miközben szerencsétlen totál mostoha körülmények között kell éljen. nyilván ha őt is láncra kötnék és egész télen laxarnák akkor biztos lenne affelől hogy szeretik őt.

én borzasztóan sajnálom azt a kutyát. javaslom hogy a párod gondolkozzék el mennyire szereti a kutyát, vagy adja oda valakinek vagy pedig változtasson a hozzáállásán. és bizonyítsa legalább a kutyája kedvéért hogy igenis ő egy felelősségteljes gazda nem pedig egy állatkínzó.

ezt elnézve nem mellesleg van egy sejtésem azzal kapcsolatban hogyan és mi módon kezeli az emberi kapcsolatait is. legyen egy mondatban annyi elég hogy önző típus, akinek az a fontos hogy az ő szükségletei legyenek (szeretet kell neki akkor kimegy egy kis simire) kielégítve és ezért cserébe szereti a kutyát pl. ámde semmit nem tesz -cserébe- az abszolút szükségesen kívül (enni, inni kap).

mellesleg megéri a kutyával foglalkozni. nekünk nagyon jót tesz. sokkal többször mozdulunk ki miatta és ez nagyon szuper. most nyáron a kedvenc hogy visszük magunkra a partra és amellett hogy közösen játszunk vele még rengeteget nevetünk is. sokkal többet mozgunk miatta és ez abszolút jó nekünk embereknek is. ha nem lenne akkor jó ha hetente egyszer mennénk partra lustaságra hivatkozva, így viszont rendszeresen megyünk. rengeteget úszunk ami szintén nekünk is jó.

találkozunk más kutyákkal és tök jó barátságokat kötünk egymással. szóval vannak ám előnyök. a kutya amelett hogy jól karban van tartva még mentálisan is egészséges hiszen nem egy láncon roh@d naphosszat szerencsétlen, nyugodt. mindenki dicséri mert szép a kutya többek között az életmódja miatt, plusz mert meg van nevelve. nem is értem hogy a párodat miért nem motiválja ez. főleg ha állítólag ő szereti a kutyát. az én párom pl. nagyon büszke tud ám olyankor lenni a kutyára amikor így megdicsérik. máris rohan és meséli mindenkinek a családban pedig már nem gyerek.

egy láncon sorvadó kutya nem hiszem hogy dicséretes látványt mutat. nagyon sajnálom szegény állatot. nem is értem a párod hogy nem sajnálja???

nah ilyet én az életemben nem pipáltam hogy a kutya ne hallgasson a nevére vagy bármire. apámnak volt egy szetter féle nagyon szép keverék kutyája. neki nem volt neve, mert ezt apám butaságnak tartotta hogy egy kutyának úgy mint az embereknek legyen neve. mi úgy hívtuk "pssz". pisszegtünk neki és hallgatott rá. tehát ezzel azt akarom mondani hogy nem fontos még az sem hogy neve legyen. mellesleg ha ilyen szinten nem hallgat senkire és semmire akkor tényleg csak kerti dísznek van a kutya.

de nem keverendő össze persze azzal amikor a szabad kutya élvezi a helyzetét. egyszer beteg voltam 4 napig, ágynak voltam dőlve nagyon durva szinten. akkor valóban az enyémnek sem volt túl sok mozgás biztosítva. miután egy kicsit is jobban lettem és elvittem akkor a kutya annyira örült a szabadságnak hogy egy az egyben úgy tűnt el fog rohanni tőlem és az életbe vissza nem jön. pedig nem. nem szóltam neki, jött ő magától hatalmas köríveket futkározva. főleg ha azt veszem alapul hogy szegény kutya milyen életet él, jelenleg tuti abban a hitben van hogy a gazdi az életet biztonságot adó valaki. de még így is ha kirohangálja magát a kutya elég ha füttyög neki, megindul ellenkező irányba, esetleg a testtartásával barátságosan várja a kutyát tuti hogy menni fog. annyi az egész hogy eleinte hagyni kell hogy kifutkározza magát és csak utánna hívni mert ilyen helyzetbe még az én nevelt kutyám is alkalmi süket lenne érthető módon. mondhatni a szabadság elveszi az eszét. van egy homokos tengerpart, azt az enyém annyira imádja hogy ott mindig így kezdi (eszeveszettül rohangál) holott rendszeresen mozgatva van. ilyenkor ha az út fele megy maxi rikkantok neki és akkor irányt változtat de ugyanúgy fut mint egy bolond. ezt szépen megvárjuk majd nekiáll hempergőzni a homokban és szépen nyugisan megyünk tovább.

nem akartam személyeskedésbe bonyolódni ezt csak mellékesen akartam megjegyezni hogy az emberi kapcsolatait is jellemzi ez a hozzáállás. mellesleg az én párom is egy az egyben ilyen. vagyis volt. azóta nagyon sokat alakítottam rajta szó szerint egy nagyon nagyon jó könyvnek hála. annak segítségével hidd el még azt is simán eléred egy idő után hogy macskád legyen. én jelenleg előnyösnek ítélném ezt meg főleg hogy akkor a kutyával legalább te foglalkoznál és így esetleg neki is megjönne a kedve hozzá.