Mit csináljak, ha a szüleim nem engedik meg hogy új kutyám legyen?

Én csak azt nem értem, hogy attól mert valaki családban él, miért kellene, hogy közösek legyenek az állatok? Ha nem az övé, miért kéne foglalkoznia vele? Nálunk is van más családtagoknak állata. Én egyszerűen levegőnek nézem őket, mert nem én akartam őket, nem érdekesek. Nekem is vannak állataim, akiket szeretek mert én választottam őket és érdekelnek, és ugyanezt várom a többiektől. Nem utáljuk egymáséit, csak nem érdekelnek. Senkinek nem okoz gondot.

de itt arról van szó, hogy a család nem akar még egy kutyát, még az is felmerült, hogy a szülők tüntették el otthonról az előzőt. Ilyenkor mi marad? a már meglévő kutyákkal foglalkozni, ha ennyire szereti a kutyákat, és ha a kérdező önellátó lesz, akkor lehet saját kutyája. Én mondjuk személy szerint egy kutyát sem tudnék levegőnek nézni, akár a család közös kutyája, akár egy családtagé.

Persze ebben egyetértek, csak azt nem értem, hogyha kiderült, hogy van másik állat, akkor miért támadnak rá, hogy mit képzel amiért nem foglalkozik velük, meg miért nem szereti őket, minek neki másik. De ha egyszer nem az övé... Van aki minden állattal meg kutyával jóban van, valaki viszont nem képes minden kutyával ugyanolyan mély kapcsolatot kialakítani. Ez nem azt jelenti, hogy utálja őket, vagy bántja. Jó persze, a másik állatát is meg lehet simogatni, meg megetetni vagy eldobni neki a labdát. De valaki ennél szorsabb, személyesebb viszonyra vágyik! És ez csak olyan állattal megy akit ő akart, ő választott ki, ő nevelt fel.