Mudi gazdik, vélemény?

Mivel terelőkutya elvben nem vadászik a többi állatra, max ha nincs kézben tartva, akkor csahol körülöttük, meg csipkedi őket.

Nem kifejezetten a mozhásigénye, inkább a feladatigénye hatalmas. Egy ismerősöm agilitys mudija egyszer, mikor az ismerősöm tüdőgyulladással feküdt és harmadik napja csak eü. sétára birta levinni, a mudi módszeresen szájban áthordta a tápos zsák tartalmát a mosógépbe.

Lehet, hogy egy nyugisabb egyedet is ki tudsz fogni, de neki is kell a feladat, hogy agyilag rendesen le legyen kötve, mert különben elviselhetetlenül pörög. Egy másik barátnőm mudija ha nincs lefárasztva, akkor fülsüketítő hangon csahol, és nyomja a tenyeredbe a labdáját.

1, Tapasztalatom szerint a mudi mozgását két különböző részre lehet osztani. Van az amikor dolgozik, és van az, amikor csak simán mozog. Na most a mudi imád dolgozni de a legtöbb kutya nem olyan mániákus mint például egy border hamarabb megunja, sokkal nyugodtabban teszi a dolgát, kicsit több munka lelkessé tenni. Ebből a szempontból azt szokták mondani, hogy kevesebb mozgást igényel mint egy border. Természetesen nem minden mudi ilyen.

A másik az amikor csak úgy mászkál vagy fut. Na erre 24 órán keresztüol képesek! Állandóan mozognának. Ide fut, oda fut, megnéz valamit, szimatol, vagy csak sétál, vagy körbe-körbe mászkál, mindenről tudnia kell. Valamit mindig kell csinálni. És nem fáradnak el, vagy nagyon gyorsan visszanyerik az erejüket. Viszont! Nagyon alkalmazkodóképes fajta. Ha kell egy centit sem moccan és addig fekszik nyugodtan amíg mást nem mondok. Mindent a gazdáért. Ezért is szeretem őket annyira. Ezt már a legtöbb másik mudistól is hallottam.

Nekem 3 mudim van, és van amikor egész nap velük vagyok, van amikor viszont csak 1-2 órát sétálok velük, mert nincs időm. Mindkettőt el tudják viselni. Első saját kutyám is mudi volt. Ennek az a veszélye, hogy örökre beleszeretsz és úgy fogod védeni a fajtát mint egy anyatigris. Első kutyának még annyiból is jó, hogy feltétlenül engedelmes fajta, a gazda az istene, könnyű nevelni. Viszont olyna szemtpontból nehéz lehet, hogy eléggé különbözik a többi kutyától és segítséget kérsz vagy utánaolvasol, akkor lehet olyat fogsz hallani, ami a te kutyádra nem illik és kétségbeesel. Vagy rádszólnak, hogy a kutyád nem normálisan viselkedik. Velem mindkettő megesett. De aztán rájöttem, hogy nem velünk van a baj, hanem a többiek általában a divatosabb fajták viselkedéséhez vannak szokva, és egyes esetekben a mudi reagálása homlokegyenest eltérő. Ha rosszul neveled hajlamos lehet túlzott ugatásra, idegességre, vagy túlzott barátságtalanságra (akárki akármit mond, a mudi igenis egygadás fajta, és normális, hogy nem imád mindenkit, bizalmatlan de ennek vannak határai! és az is hibás nevelés amikor úgy imád mindenkit mint egy golden).

2, Én nem emlékszem, hogy szoktattam volna a kutyáimat az állatokhoz. Ők macskával és haszonállatokkal (nyúl, csirke, kacsa, pulyka, galamb stb) nőttek fel. Leginkább semlegesek feléjük, de ha odatartom például az orrukhoz, akkor kifejezetten barátságosak. A macskát szeretik, van hogy vele alszanak, megnyalogatják, hagyják, hogy a macska megharapja és megkarmolja őket, a kiscicákat tuti örökbefogadnák (szuka kutyák). Szeretik megkergetni de ha utolérik akkor nem akarják bántani és a macska is élvezi. Azt vettem észre, hogy leginkább a kicsi állatokkal jön elő a vadászösztönük! Pl kiscsirke, pár napos kisnyúl, pici madár. De ezt is csak úgy érezni lehet, mert nem bántanak senkit. Egyszer például felugrott előttünk egy kisgalamb és a kutya reflexből utána kapott. De amint rászóltam abbahagyta, és szerintem ő is legepődött mert utána barátságos volt megint. Plusz a mozgás felébreszti az ösztöneiket. De szerintem inkább arról van szó, hogy megtudják különböztetni, hogy melyik a háziállat, melyik a miénk, melyiket lehet terelni. Ezért lehet velük patkányra vadászni.