Két hónapos pulit lehet már nevelni? Ha igen, hogyan? Állandóan harapdál.

Ami nem tetszik viselkedés, azt nem fogadod el. Az igaz, hogy pici és még a szájával játszik, de nem tudja bemérni, hogy mi a normális, mennyit tűrtök el. (PL. papucsot ne engedd neki megrágni, tiltd le, helyette ott van rengeteg remek rágóka a bikacsöktől kezdve, a malacorron át a kötélrágókákig)

Legegyszerűbb ( ha játékból csinálja a kapkodást, és nem félelemből), hogy feljajdulsz, ha erősen harap rád, és otthagyod. Ha elkezdi üldözni a bokádat, akkor ledermedsz és nem figyelsz rá, ha csak nem hagyja abba, akkor csapsz bármilyen averzív hangot, hogy abbahagyja, majd átirányítod a figyelmét, pl. egy játékot nyomsz a szájába. Averzív hang nálunk pl. a lábos koccintása a padlóhoz volt, de akár erősebb, mélyebb hangon ha rászólsz, az is tök jó, vagy egy csss hang.

Én az első egy hónapban voltam a legszigorúbb a kutyámhoz, ma sokkal kevesebb melóm van vele (mondjuk felnőtt koráig még bőven lesz)

A mienk is elég harapdálós volt, igaz ő nagyon gyengéden harapott, szerencsére, de azért zavaró volt. Az orrára koppintottam és rászóltam. Általában folytatta, és akkor megint kopp, és megint rászóltam. Vagy pedig összeszorítottam a és megráztam egy kicsit a pofáját, de ezt nehezebb jól időzíteni. :) A másik, hogy ha mentünk az udvaron, nekiugrott a bokánknak. Ezt úgy oldottuk meg, hogy bizony "belerúgtunk", persze nem nagyon, meg én úgy járkáltam, ha láttam, hogy beindul, mint torna órán, mikor sarokemeléses futás volt. :D Párszor belém verte az orrát, aztán most már nem csinálja. (4 hónapos.) A kezemet se harapja már meg, csak igyekszik a szájába kapni picit, de rászólok, vagy abbahagyom a simogatást (általában akkor csinálja).

A papucs-rágást úgy oldottuk meg (mivel folyton kilopta őket a házból hogy megrágja), hogy kitettem néhány "szaftos" papucsot az udvarra, és megtiltottam neki, hogy hozzájuk nyúljon. Aztán az ablakból figyeltem, és még néhányszor le kellett tiltanom. Ezt párszor megismételtem, azóta nem lopja. :) Bár igaz, hogy eleve nem jöhet be a házba, és ezt mostanra tanulta meg igazán. :) Ja, a végén az egyik papucsba még egy illatos kaját is tettem nehezítésül.

Vigyázz, mert amilyen édes, olyan könnyen a fejedre is nőhet. Azonnal győzz le mindenféle félelmet, jó? :) Nekünk első kutya, de hidd el, belejön az ember. És nem kell túlzottan sajnálni, félteni őt a "büntetéstől". A büntetés nem bántás! Ez egy tévedés. Ha ismered, tudod, mennyire van szükség az adott helyzetben. Látod, apukádat rögtön "megértette". És javaslom, hamar kezdd el nyakörvhöz és pórázhoz szoktatni, mert valószínűleg azt is rágni fogja, és sokat kell majd vele gyakorolni. Nem tudom, mennyi idős vagy, de esetleg kérj segítséget tapasztaltabb vagy legalábbis bátrabb emberektől, ha bizonytalan vagy a nevelését illetően. :)) Ha kérdésed van, én szívesen segítek, mivel, mint már mondtam, két hónapnyi kispuli-tapasztalattal rendelkezem :D , meg elég sok szakirodalmat összeolvastam, ami persze tizedannyit se ér, mint a tapasztalat. :)

Ja, és ami még fontos, tanítsd meg neki, hogy "NEM". Ez a nevelés egyik alapköve. A nevelést pedig nem lehet elég korán kezdeni. És a puli nagyon értelmes. A tietek még nagyon pici, de már így is gyűjti az infót, hogy meddig mehet el, mit tehet meg, stb. Nekem is voltak szinte kétségbeesett perceim, hogy te jó ég, mit rontok el, és még lesznek is, de nagyon boldog vagyok, hogy itt van velünk a kiskutya. :)

Bocs a kisregényért, remélem, tudtam segíteni. Sok kitartást, sok sikert és sok boldogságot kívánok! Ja, és jó érzés, hogy más is választ pulit. :)))