Elegem van ebből a kutyából. Mi a teendő, ha így viselkedik?

Köszönöm az eddigi válaszokat! Első válaszadónak igaza van, így kellene cselekedni..., amennyiben a kutya az enyém lenne. De nem az, iskolába nem vihetem, kutyás könyvre pedig csak miatta nem fogok áldozni. Igaziból már egyre kevésbé az elszántság és cselekedni vágyás beszél belőlem, mintsem a keserűség.

Második válaszadónak: a jutalomfalat jó ötlet, már gondoltam rá, hogy azzal kéne közelítenem felé, de anyukám azt mondta, hogy nem fogunk az ő kutyájukra költeni. És ebben tökéletesen igaza van. Nekik kell(ene) ezt megoldaniuk, nem tehetnének ki minket annak az abszurd helyzetnek, hogy kerülgetni kelljen egy neveletlen dögöt, akinek minden vackot megvettek (rakás játék, új tányér - a régi kutyáé nem lett volna jó?..., útlevél), de érdembeli figyelmet nem kap, és ezért ugrál össze-vissza. Amúgy mi is szeretnénk tavasszal kutyát, de félek, hogy az övéké bántaná a mienket (mi ugyanis nem akarunk harci kutyát, inkább vmilyen békesebb fajtát). Ez a telek-elkerítés dolog sajnos több okból is igen körülményes, ilyesmi nem került szóba.

Csak az biztos, hogy vhogyan meg kell oldani ezt a helyzetet. Én úgy szeretném, ha minimális pénzráfordítással meg lehetne. Időt (vmennyit) szívesen rááldoznék - akár naponta is -, de nem egyedül, mert már tartok tőle. Csak vmilyen jó "taktika" kellene. Hogyan közelítsek felé, hogy ne ugorjon mindjárt a nyakamba, milyen játékot lehetne vele játszani, amiben nem veszíti el a fejét, stb. (Pl. van egy vastag kötele, amitől szabályosan bevadul - kiskorában még lehetett vele azt játszani, hogy fogtam az egyik végét és ő húzta a másikat, stb., de most már nagyon belelendül ebbe, morog, stb.). Ismertek olyan játékokat a labdajátékon kívül, amik nem az erőre, hanem a koncentrálásra, "észmunkára" építenek, és amivel le lehet kötni egy hiperaktív kutya figyelmét?

Köszönöm a harmadik válaszadónak is! Néha ő is a hátára fekszik, és lehet simogatni a hasát, de az csak nyugodtabb perceiben fordul elő. A fejét meg vmiért nem szereti, ha simogatják.

Most 6 hónapos körüli. Akkor ezek szerint csak rosszabb lesz? :S

Egyébként ambivalensek az érzéseim: egyfelől sajnálom őt, másfelől haragszom rá.

Köszönöm a további válaszokat is! Amit a 22 éves lány ír, nem túl biztató. Ilyen sok időt biztosan nem fognak ráfordítani a gazdái a kutyára. :( Nekik az, hogy ilyen kutyát birtokolhatnak, bőven elég. Státusz szimbólum számukra, mint másnak egy jó autó.

A legutolsó válaszadóhoz csak annyit fűznék, hogy nem írtam olyat, hogy sem pénzt, sem időt nem fordítanék rá. Pénzt tényleg nem szívesen, de időt igen. Viszont abból nekem sincs sok, mert jelenleg még tanulok, és emellett szakdolgozatot írok (egy másik szakon, nem ott, ahol jelenleg vagyok). Szóval, napi másfél óra kivitelezhetetlen. Jó esetben 25-35 perc. Na, de nem is az én dolgom lenne a nevelés és a játszás. A "mindent" megtennék kicsit korlátoltan értelmezhető az én esetemben. MINDENT megtennék, ami az időmbe belefér és ami a józan ész határain belül mozog. De mivel nem szeretem a kutyát, nem én akartam őt (meg se kérdezték, jöhet-e...), tul.képpen (bár ez tudom, irtó furcsán hagzik), "csak" azt szeretném, hogy megszokjon, megkedveljen, hallgasson rám legalább annyira, hogyha azt mondom, nem ugorhat föl rám, hagyjon békén. Igaziból a jövőtől félek!!! , és azt remélem, ha kedvesebb vagyok vele, és több figyelmet kap, nem válik még ennél is kezelhetetlenebbé.

Megnézem részletesen azt az oldalt, amit a 22 éves válaszadó írt! Köszönöm szépen!

(Egyébként, szerintetek, ha minden így marad - nem tudok bánni vele, a gazdái nem játszanak vele, nem sétáltatják, stb. -, akkor akár ellenünk is fordulhat idővel???)