Mi lenne a legjobb szegény kiskutyának?

Párom régi vágya volt egy kiskutya, így mikor jó bizonyítványt kapott, a szülei úgy döntöttek, hogy akkor lesz kutya. Egy kis bichon havanese mellett döntöttünk, azonban az apja annyira mindent azonnal akar, hogy 2 nap leforgása alatt lett meg a kicsike és igazából átgondolni se nagyon lehetett. No mindegy. Párom eleinte nagyon boldogtalan volt, stresszelt, hogy csak neki kell foglalkoznia a kutyával és senki nem érti meg. Aztán a biztatásomra szépen lenyugodott, elfogadta, hogy még kicsi a kutya, nem fog azonnal mindent megtanulni, szóval most a szívéhez nőtt és a család is nagyon szereti, én is nagyon szeretem a kis picúrt. Ma viszont az apja kitalálta, hogy nem kell a kutya, mert nekik ez túl sok felelősség, nem való az ő életmódjukhoz, figyelni kell rá, gondoskodást igényel, stb. Azzal takarózik, hogy az is felelősségteljes döntés, hogy jobb életet akar a kutyának, mint amit ők tudnak biztosítani, de szerintem ez csak kibúvó, egy élőlény lelkével nem szabadna így játszani, szegényke már a negyedik gazdájához kerülne így. Legszívesebben magamhoz venném és én gondoskodnék róla, de nekem 2 papagájom van és a lakás sem elég nagy.

Próbáljak valamit tenni, hogy térjenek észhez, hogy csak megsínylik, ha eladják a kutyust, akit megszerettek, vagy jobb lenne a kicsinek, ha máshova kerülne, nem maradna ebben a családban?

Nem tudom mit tegyek, kérlek segítsetek! Sajnos ha a kutyust eladjuk, párom sínyli meg a legjobban, mert őt fogják hibáztatni szokás szerint.