Mi lenne a legjobb szegény kiskutyának?
Párom régi vágya volt egy kiskutya, így mikor jó bizonyítványt kapott, a szülei úgy döntöttek, hogy akkor lesz kutya. Egy kis bichon havanese mellett döntöttünk, azonban az apja annyira mindent azonnal akar, hogy 2 nap leforgása alatt lett meg a kicsike és igazából átgondolni se nagyon lehetett. No mindegy. Párom eleinte nagyon boldogtalan volt, stresszelt, hogy csak neki kell foglalkoznia a kutyával és senki nem érti meg. Aztán a biztatásomra szépen lenyugodott, elfogadta, hogy még kicsi a kutya, nem fog azonnal mindent megtanulni, szóval most a szívéhez nőtt és a család is nagyon szereti, én is nagyon szeretem a kis picúrt. Ma viszont az apja kitalálta, hogy nem kell a kutya, mert nekik ez túl sok felelősség, nem való az ő életmódjukhoz, figyelni kell rá, gondoskodást igényel, stb. Azzal takarózik, hogy az is felelősségteljes döntés, hogy jobb életet akar a kutyának, mint amit ők tudnak biztosítani, de szerintem ez csak kibúvó, egy élőlény lelkével nem szabadna így játszani, szegényke már a negyedik gazdájához kerülne így. Legszívesebben magamhoz venném és én gondoskodnék róla, de nekem 2 papagájom van és a lakás sem elég nagy.
Próbáljak valamit tenni, hogy térjenek észhez, hogy csak megsínylik, ha eladják a kutyust, akit megszerettek, vagy jobb lenne a kicsinek, ha máshova kerülne, nem maradna ebben a családban?
Nem tudom mit tegyek, kérlek segítsetek! Sajnos ha a kutyust eladjuk, párom sínyli meg a legjobban, mert őt fogják hibáztatni szokás szerint.
én őszintén szólva nem nagyon értem az egész sztorit, tehát hogy konkrétan mik az érvei a kutya ellen.
egy kölyök kutya eleinte még tény sok melót igényel, tehát megtanítani mit szabad és mit nem, illetve a szobatisztaság.
amúgy ha rendszeresen sétáltatjátok egy lakásban is simán lehet a kutya. a két papagály sem gond. megtanítod neki hogy ne bántsa. nekünk pit van lakásban és semmi baja az ég világon, mert rendszeresen mozog.
Hozzám sajnos akkor sem jöhetne, nagyon kicsi a lakás, anya meg allergiás a szőrre. :/
Pároméknál felváltva van lakásban és egy hétvégi házban, tanulgatja a szobatisztaságot, fejlődik, de még kicsike, nem lehet elvárni egy 2 hónapos kölyöktől, hogy varázsütésre tudjon mindent, de ezt nem lehet elmagyarázni... Párom apja türelmetlen ember, túl pörgős az élete, nem képes leállni és ezért nem kell a kutya, mert csak hátráltatja, hiába szereti. Büdös dolog a felelősség, a racionalista gondolkodás.
a pites gazdi vagyok. nálunk a helyzet a következő: párom asztmás/allergiás, párom apja asztmás, párom anyja allergiás. én takarítok mint állat persze a tisztaság miatt is. anno úgy költöztem vele össze hogy ha nem fér bele a kutya akkor mi természetesen megyünk. ma már ott tartunk hogy mindenki előbb rakna ki a lakásból engem mint a kutyát, annyira imádják. ráadásul sokkal több bajuk van a virágoktól meg növényektől mint a kutyától. persze ezt csak megjegyeztem hogy ilyen is van. mint már írtam a mi pitünk lakásban él. ráadásul konkrétabban egy szobában velünk. semmi baja nincsen mert mozgatjuk folyamatosan.
amúgy én mostanra rájöttem hogy ti igen fiatalok lehettek és úgy látszik nem igazán tudtok kiállni a kutya mellett mert amit apu mond, az van. ilyen esetben viszont sokat mi sem tudunk segíteni. okés hogy pörgős az élete az apukának, de milyen alapon akar megszabadulni attól a kutyától ami a párodé és "megdolgozott" érte, kiérdemelte egy jó bizonyítvánnyal. ez abszolút de nem jogos tőle, mellesleg ezzel azt éri el hogy a jövőben már nem fogja tudni semmivel sem motiválni a fiát ugyanis bebizonyította hogy egy szava hihetetlen ember. de még mindig nem válaszoltál, szóval újra megkérdezem: mik a konkrét ellenérvei a kutya ellen? rongál? bepiszkít? rossz, hangos?
Lenne néhány nagyon egyszerű kérdésem. A párod hány éves? Miért nem mondja meg a kedves papának hogy a kutya az övé, ő kapta, és marad?!
Nem nagyon értem az egész helyzetet, de szerintem nem vagyok egyedűl. Mit gondolt a kedves apuka, hogy a kutyus két nap alatt k9 munkavizsgás fegyelmezett kutya lesz.? Gondolom a gyerekei is szobatisztán, önellátóan születtek, esetleg diplomával.
Hogy mi lenne a legjobb a kutyusnak az ha rendes felősségteljes gazdihoz kerűlne. Kicsi még hamar meg fogja szokni.
Én 18 éves vagyok, párom 20.
Konkrét ellenérv, hogy nem szobatiszta és fel kell utána takarítani.
Ahol született, fiatalon elhozták, de ott sem gondolkodtak, csak elhozták, de rájöttek, hogy 2 kutya és 2 macska mellett nem tudnak róla gondoskodni, így került hozzánk.
Párom sose tudott érvényesülni, mindig ő a rossz, minden az ő hibája, de az apjával nem lehet mit kezdeni, kezelhetetlen, uralkodó, önző... És most egy kiskutya élete is tönkremegy.
Beszéltem anyával, ő ugyan be nem engedné a lakásba, így a helyzet nem túl rózsás.
Párom apja el akarja adni a kutyát, párom nem, az anya nem mer szólni, a bátyját meg nem is érdekli, ő nem is foglalkozik vele.
Az én szüleim sem tolerálják a kutyust a lakásban, viszont most két kutyussal élek együtt. Bent laknak a szobámba, és ha nem tettszik nekik, akkor nem kell bejönni ide. Ha rendesen vannak sétáltatva, akkor otthon csak alszanak, nem okoznak gondot senkinek.
Nem tudjátok megoldani, hogy a párod szobájában lakjon a kutyus? Akkor nem kellene nekik takarítani utána, és remélhetőleg nem problémáznak rajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!