Miért makacsolja meg magát a kiskutyám?

Ha 50 kilós lenne, akkor is ölben vinnéd le?

Természetesen, amíg fiatal, és nem megy neki a lépcsőzés, cipelheted, de ahogy nő, erről szoktasd le.

"ő maga ha megunja és haza akar jönni akkor vissza fordul eljön az ajtóig" - na, itt az egyik gond. Ő bizony önállóan dönt, hogy neki ennyi elég, és megy haza. A sétát akkor fejezitek be, amikor Te úgy döntesz - természetesen a kutya fizikai határait figyelembe véve, vagyis nem sétálsz 6 km-t egy 2 hónapos kiskutyával. Vagyis, ha ő jobbra akar menni, akkor Te balra húzod, ha előre megy, akkor hátraarc, ha hátrafelé akar, akkor ellenkező irányba. Vagyis, nem a kutya dönt, hogy merre mentek sétálni.

Lépcsőn sem húz se le, se felfelé, hanem minimum melletted megy. Még ha majd' össze pisili magát, akkor is melletted, és csak akkor lép ki az ajtón, amikor erre engedélyt adsz. Ugyanis bármi lehet az utcán, először Te meggyőződsz róla, és akkor jöhet a kutya ki.

Nem akar feljönni - persze, hisz tudja, hogy megunod, és felveszed, vagyis " mivan hékás! elfelejtetted, hogy fel kellene venned? Na, akkor majd lármázok egy kicsit, hogy vedd már észre magad, minimum az öledbe kéne hogy vegyél!!!"

sok minden történhetett leginkább az "elékényeszetés".. de az is simán lehet hogy annál a lépcsőnél érte valami "trauma" és azért nem akarja..

Nekem a kutya fel megy bármilyen lépcsőn, csak lefelé nem akar menni... ez azért vicces mert ő 50kiló. Szerencsére fel tudom emelni, ha valahol nagyon kell lépcsőzni..

A felüljáró volt nálunk borzasztó félelmetes, de egy "segítő" kutyával túljutottunk rajta. Egy ismerősöm kértem meg, akinek nem félt a kutyája, hogy menjünk együtt sétálni, így sikeresen vette az enyém is ezt az akadályt :)

Nem szoktam aggódni az ilyen helyzetek miatt, inkább kutyatársaságot veszek igénybe. A legelső ilyen esetünk, egy kis hídon való átkelés volt, az enyém egyáltalán nem mert rá lépni sem a hídra, így kerültünk egy jó nagyot, de nem vettem fel és nem erőszakoskodtam vele, vagyis "no para" akkor túljárok az eszeden.

A környékünkön szerencsére vannak normális kutyások, normális kutyákkal, így szóltam az egyiknek, hogy segítsen, menjünk együtt. A két kutya szépen bohóckodott, jött a kritikus pont, mi lazán beszélgettünk, cseverésztünk, az enyém látta, hogy mindenki nyugodt, a másik kutyát követve szépen átjött a hídon.

Esetleg ezt a megoldást tudom javasolni, egy-egy kritikusabb helyzetben. Nálunk bevált.

Diesel a mi nagytestűnk sem mert lemenni a lépcsőn, a kicsi meg simán lemegy. Mondjuk őt kiskorától kezdve szoktattuk, és mindig ha lecipeltem, az utolsó lépcsőfokon hagytam. Van, hogy visszafordult és felment az ellenkező irányba:D Aztán egyik este lejött magától. Előtte azt játszottam, hogy letettem az első két mancsát az eggyel lentebbi lépcsőfokra, hogy lássa, hogyha belelép az "ismeretlenbe", akkor is megtartja valamit. Lehet, hogy a laposabb lépcsőkkel a te kutyád is jobban boldogulna.

A kedves kérdező meg egyszerűen elkényezteti a kutyát:) De ha kistestű, akkor meg nincs értelme hagyni, hogy felmenjen magától, hanem fel kell cipelni.

Én kegyetlen gazdi vagyok, de ilyen helyzetekben nem jutalomfalatozok meg szórakozok, egyszerűen megfogom a pórázt, és megyünk. Egyik kutyám a lépcsőktől rettegett, másik a hidaktól, egy ideiglenesem pedig szintén a hidaktól:D Mindháromnál bevált az, hogy határozottan, habozás nélkül megindultam vele, nem engedtem a hisztinek, és ezt jópárszor elismételtem vele. Végén, amikor már egyáltalán nem félt, nagy-nagy dícséret. A fel-le hordással csak táplálod a félelmét, hiszen azt mutatod neki, hogy te is félsz, van oka a félelmének.

Persze ha még kölyök a kutya, akkor nem ajánlatos a sokkterápia, rosszul is elsülhet, ha egy gyengébb idegrendszerű kutyusról van szó, akkor jutalomfalat, labda, illetve nagyon kedves hangon való csalogatás segíthet. És minden a lépcső felé irányuló mozdulatára hatalmas dícséret.