Kiskutyám séta közben a földre szegezi az orrát, szaglász, megáll, stb. Most rángassam a pórázt?

Nálunk is van egy hatalmas udvar, ahol kedvükre mozoghatnak a kutyáim, de tapasztalatból mondom, hogy nem elég.

Ezen felül minket anno a kutyakiképző próbált kicsit ráhangolni arra, hogy gondolkozzunk kutya fejjel.

Nekünk milyen érzés lenne, ha végre kiszabadulhatunk otthonról, de nem nézelődhetünk, nem gyönyörködhetünk a tájban, stb stb, csak végigrohanunk azon a pár utcán, aztán irány vissza a megszokott helyre!? :)

Kell a kutyának is néha egy kis lazaság, amikor kedvére mehet, szimatolhat, felfedezheti a világot! Kiskutyaként még pláne nagyon izgalmas ez, hiszen még minden új.

Én is azt javaslom, amit itt az egyik válaszoló. Tempósabb séta, lábhoz parancs, ilyenkor nincs külvilág, csak a gazdi és ő. Ezt fontos megtanulni, mert lehet "veszélyes" helyzetbe keveredtek, avagy útszélén kell sétálni, bármi, amikor nem lehet bohóckodni. De legyen olyan szakasz is, amikor élvezheti a sétát és szaglászhat.

Ezt mi úgy szoktuk megoldani, hogy amikor szimatolás van, akkor "kiengedem a pórázt" és az én tempómban sétálunk.

A lábhoz parancs kiadásával viszont én veszem fel a kutyáim sétatempóját, ami nekik kényelmes olyan szempontból, hogy eszük ágában sincs megállni, rövid póráz és gyerünk.

3 hónaposan még nagyon pici, ne várd, hogy azonnal tudni fog mindent, de majd szépen lassan beleszokik, ha tudatosan erre neveled. Lehet otthon is gyakorolni póráz nélkül jutalom falattal. :)