Más is fél a kutyája halálától?

Kutyával és macskával is átéltem már, amitől te most tartasz. Felnőtt férfiember létemre én is bőgtem.

Legjobb gyógymód szerintem egy újabb kutya befogadása. Ez még nem jelent hűtlenséget az elvesztettel szemben.

Gondolj arra, hogy lesz lehetőséged egy újabb menhelyi jószágot megmenteni, ha őt is örökbe fogadod!

4-es válaszoló, most könnyeket csaltál a szemembe:( Nekünk is volt boxer kutyusunk, Bizsu, szintén rákos volt, el kellett altatni. Ő csak 8 éves volt. 6 éve történt, de most is könnyezek, ha eszembe jut.

A mostani kutyámat is nagyon szeretem, de őt nem féltem annyira. Egy igazi kis korcs, nagyon egészséges, szívós, sosem beteg, szóval szerintem ő még sokáig fog boldogítani.

Én próbálok arra koncentrálni, hogy a kutyáimnak mi a jó. Igyekszem szeretettel, csupa "kutyajó" dologgal körülvenni őket, hogy boldoggá tegyem ezt a rövidke kis életet, amíg velem lehetnek. Ha a végén úgy köszönünk el egymástól, hogy tudom, hogy boldog élete volt mellettem, akkor talán az én lelkem is egy icipicit könnyebb lesz.

Ez az élet rendje, de ennek ellenére én is nagyon félek a kutyáim elvesztésétől. Imádom őket úgy ahogy vannak, nem tudom mi lesz velem nélkülük!

Mi mindkettővel megjártuk a babéziát, aki ezt szintén átélte, annak azt hiszem nem kell magyaráznom milyen érzés ez egy gazdi számára. Az batár nagy szuri után én egész nap zokogtam a kutyáim mellett, beszéltem hozzájuk és könyörögtem nekik, hogy bírják ki! Ráadásul az egyik még csak 5,5 hónapos kölyök volt akkor. Borzasztó érzés volt látni őket, ahogy táncolnak a pengeélen és az életükért imádkozni, tehát nem tudom mi lesz velem, ha egyszer elveszítem őket, de igyekszem nem erre gondolni a mindennapok folyamán. Inkább a boldoggá tételükre koncentrálok nap mint nap! :) Ha pedig elveszítem őket az csak is nekem fog fájni, nekik már nem, ami egy kicsit megnyugtat!