Az normális hogy annyira nem megy a kutyanevelés, hogy már a sírógörcs kerülget?

No, én is érzem, hogy a szintén 5 hónapos kutyám feszegeti a határokat:)

Ez normális, senki nem olyan szerencsés, hogy megússza egy kis rebellis attitűd nélkül. Következetesnek kell lenni. Nagyon szépen sétált, aztán egyszer csak megint elkezdett húzni, elfelejti a fekszik parancsot stb...

egyrészt jobban le kell fárasztani, másrészt én eljátszom néha a nemtörődöm gazdit. Nem jön? Otthagyom (persze csak biztonságos körülmények közt). Nem akar valamit csinálni, és bolondozik. Felhívom rá a figyelmét, hogy nem baj, akkor én kapom a jutalmat (fura, de eddig mindig működött, hogy ha nem akart valamit megcsinálni, úgy tettem, mintha elnyammognám a jutifalatot, hát persze, hogy ezután már kellett neki).

Néha egyébként nem árt odalépni sem, pl. oviban ha nem igazodik be, akkor megfogom a fenekét és beigazítom. Ha nem fekszik le a kocsiban, amikor kérem, akkor satufék, kutya ültében elvágódik. (Utóbbi egyébként teljesen biztonságos, mert egy ilyen utazó hálószerűségben ül, szóval nem tud sehová elrepülni, csak kénytelen lefeküdni).

Aztán persze dicséret, mintha az én parancsomat teljesítette volna.

Ha talál egy idegent, és nem megfelelően viselkedik, szerintem nyugodtan csapj zajt, szólj rá mély, erős hangon, és tapsolj, vagy zörgesd meg a kulcsod. Csináljatok rövidebb sétákat, ha elkezd húzni, akkor megálltok vagy megfordultok (nálunk a megállás jobban működik, mert az én idegeimet is jobban kíméli).