Melyik kutya illene hozzánk?

A legfontosabb kérdés: a családod is szeretné a kutyát? Vagy csak engednek a te nyüstölésednek? (Nem rosszindulatból írom, de sajna ez a gyakoribb.) Mert 12 évesen szerintem még fiatal vagy, hogy "saját" kutyád legyen, nem bántani akarlak így látatlanban, de 12 évesen a legtöbb ember egyszerűen még nem elég felelősségteljes és következetes. Anyukádék segítsége is kell majd! És nem csak az anyagiak terén.

Én a border collie-t zárnám ki elsőként. Nem első kutyás gazdának való, és hiába szerettek kirándulni, egy border fenekestül felforgatná az életviteleteket.

A vizslák jó fejek, de elég sok hiperaktív, nyüzsis kutya van köztük, úgyhogy meg kell nézni, honnan, milyen tenyészetből vásárol az ember. Mindemellett szintén horribilis mozgásigényük van, és fázósak, télen fűtött helyen illik lenniük. Amúgy kedves, tanulékony, családbarát kutyák, ha le vannak fárasztva.

Springer spániel... szintén vadászkutya, a vadászkutyák minden előnyével és hátrányával. A szőre több gondozást igényel, és jobban ki van téve olyan veszélyeknek, mint pl. toklász.

Az én javaslatom lenne még: labrador vagy golden retriever (kizárólag jó tenyészetből!), vagy skót juhászkutya, schnauzer... Még a német juhászkutyát is megkockáztatnám javaslat szintjén, ha "családi" kutya lenne. VAGY!!! valami aranyos menhelyi keverék. Kimondhatatlanul hálásak tudnak lenni, és egész máshogy kötődnek a gazdához, mint egy kölyökkortól nevelt kutya.

A másik,amit ilyenkor szoktak mondani, az a fajtamentők.

Egyébként egy keverék kutyát nem hoznak el szaporítótól.

Nézegess a neten, pl.a gazditkeresek.hu-n.

Hát, tudod... most erre mit lehet mondani? Persze, hogy a menhelyi kutya valamennyire zsákbamacska. Persze, hogy ha egy neves tenyésztőtől veszed a kutyád 100ezerért vagy még többért, aki még az ükszülők szűrési eredményeit is fel tudja mutatni, kisebb az esélye pl. egy diszpláziának, mint ha szaporítótól vennél. De attól még előfordulhat... 100%-ra úgysem tudod bebiztosítani, hogy egészséges legyen a kutyád, sajnos. Jobb tenyésztők "cseregaranciát" vállalnak a kölykökre, szóval adnak másik kölyköt, ha öröklött betegség mutatkozik a kutyán, de gondolom nem szívesen adnád vissza a 2 éves kutyádat egy kölyökért...

A keverék kutyákon is látszik, hogy mennyire egészségesek. A gondozók is tudnak ebben segíteni.

Figyi, ha kutyát akarsz, azt vállalod, hogy mindent megteszel a jóléte érdekében. Jó táppal eteted, hogy az ízületi, csontozati betegségek kockázatát minimálisra csökkentsd. Rendszeresen és alaposan mozgatod, hogy az izomzata, keringése szépen kifejlődjön. Foglalkozol vele, hogy ne tunyuljon el agyilag és ne legyen lelki beteg. Ha beteg, rááldozol időt, pénzt, energiát, hogy állatorvoshoz hordd, aki tud rajta segíteni - vagy nem, hisz sajnos sok betegség nem gyógyítható. Sajnos a kutyázás nem csak a verőfényes kirándulásokból áll, hanem sok-sok kutyagumiszedés, hajnali felkelés, esőben vacogás, pénzkiadás, bosszúság, aggódás, félelem, szomorúság is vele jár. Amikor hazaérsz, és majd' felrobbansz, mert szétszerelte az ajtófélfát unalmában. Amikor hazaérsz és vérben úszik minden, mert talált egy üvegcserepet és ügyesen szétvágta vele a saját pofáját. Amikor megszakad a szíved, mert haldoklik.

Nekünk volt "szaporítótól" származó kutyánk, aki 15 évig élt. Talált keverékünk, aki 17 éves korában pusztult el. És 2, mestertenyésztőtől származó, vagyonokért vett, hiper-szuper-szűrt kutyánk (tenyésztési célra), az egyik térdkalácsficamos lett, a másik durván csípőficamos ÉS túlméretes. Szóval erről ennyit.

Gazdára váró kutyából sajnos rengeteg van, és még a reménytelennek tűnő esetek is ki tudnak virulni megfelelő kezekben. [link]