Tudnátok segíteni? Hálás lennék.
Nem lehet, hogy a spániel az izgatottságtól vinnyogott? Tudod, amikor "provokálnak", játékra hívnak. A staffid valószínű nem akart belemenni a játékba, inkább ledominálta szegény kislányt. Én ezt tudom elképzelni, de te láttad hogy mi történt.
Az amúgy tényleg nem túl jó, ha boldog-boldogtalant ledominál a kutyád, nem kell se előtted, se mások előtt erőt fitogtasson. Számára az legyen a lényeg, hogy Te vagy elöl, a többi meg akkor dől el, ha tényleg el kell dönteni, de egy séta közbeni ismerkedő kiskutya nem tartozik ide. Simán kellett volna bírja az ismerkedést.
Valahogy neveld ki belőle az antiszoc sündisznó jellemet:)
Befogadtuk 5 hónaposan. Tipikus szaporítós kutyus. Ráadásul pont azért vették hogy féljenek tőle. Ennek örültek is egészen addig, mígnem nem bírtak már a kutyával. Annyira dühös volt a gazdája hogy, ki akarta vinni a határba, talán bántani is akarta. Kutyákkal egész biztos hogy nemigen találkozhatott. Láncra volt kötve. Én egész jól haladok vele, de kényesebb helyzetekben nagyon durván kell rámorduljak hogy hallgasson rám. A kis spániel pedig olyan kis aranyos volt, hogy nem mertem így kommunikálni, nehogy megijedjen a pici kutya. Igyekeztem megfigyelni a történéseket, de sokban elvonta a figyelmemet a spániel vinnyogása. Furcsa volt nekem. Igen, minden bizonnyal az történhetett hogy játszani akart vele. A gazdája mondta is hogy az övé nem bánt senkit, mindenkivel játszani akar. Kb. 10-15 perces volt az egész szitu. Az első felében azt hiszem kijelenthetem hogy az enyém nem volt túlságosan barátságos. Hátulról is rá akart mászni. Azóta se tudom hogy, az is dominancia akart vajon lenni? A gazdája azt mondta hogy agusztusban fog tüzelni, úgyhogy tüzelés híján lehet nem párosodni akart az enyém.
Az idő másik felében meg töfködték egymás orrát. Szemtől szemben. Ha nem tévedek, ezek már az enyém részéről is játékos viselkedések voltak. A kicsi néha elment pár lépést távolabb vinnyogva, majd visszatért, lelapult, vinnyogott, ilyenek. Furcsa hogy akkor változott meg a kutyám, amikor én kedvesen beszéltem a spánielhez, meg megsimogattam. Ez a vinnyogás engem nagyon megzavart. Azt hittem hogy az enyém bántani akarja, csak én nem veszem észre, a spániel pedig vinnyog hogy ne bántsa az enyém. Vagy valami ilyesmi. Ilyet én még sose láttam.
Szerinted hogyan lehetne letiltani arról, hogy ne legyen ilyen sündisznó? Azt hiszem, ha durván tiltanám az lehet hogy csak olaj lenne a tűzre. Tudom hogy a legjobb egy kutyasuli lenne, de csak nagyon messze van felénk és sajnos a pénz pont ki van számolva a kutyára ahhoz hogy jól tarthassam és hogy bármikor vihessem orvoshoz ha bármi adódik. Sajnos a kutyasuli és a beutazással járó költségek nem férnek már ebbe bele.
A gazdája amúgy hagyta volna hogy játszanak, ő barátságosnak ítélte meg az enyémet. Én viszont a sündisznós jelenet és a rámászkálás után, nem mertem bevállalni hogy elengedjem az enyémet. Szerinted hagyhattam volna?
A lelapulás és a vinnyogó ugatás tényleg játékra hívás:)
A párosodó mozgás meg a másikra "rálépés" dominancia-jel.
Viszont a kutyád már kezdett volna kiengedni, az egymás bökdösése, szimatolása már barátságosabb, ismerkedő jelzés. Lehet, hogy ott ment át megint dominánsba, hogy Te nyitottál a spániel felé, és ettől úgy érezte, biztosítania kell a kicsi előtt a viszonyokat. Nem biztos a dolgában a kutyád - az, hogy tud már nyitni is, jó jel, de az, hogy állandóan bizonygatnia kell az erőviszonyokat az új kutyákkal, azt jelenti hogy nem tenné tűzbe a kezét a ti kapcsolatotokért. Ha tudná, hogy "otthon" megingathatatlan a felállás, nem helyezkedne a többi kutyával se rögtön.
Csináljatok sok-sok közös programot, érjék őt sikerélmények, találj ki olyan feladatokat, amik után jutalmazhatod őt, a lényeg a pozitív megerősítés és a sok-sok sikerélmény - ezekkel a dolgokkal kell megerősíteni az önbizalmát. Kutyasuli híján már ez is elég lehet ahhoz, hogy kevésbé legyen bizonyítási kényszere.
Szerintem jól tetted, hogy nem engedted el a spániellel. A legjobb lenne egy olyan ismerőst megkérni, akinek kiegyensúlyozott, nyugodt kutyája van, lehetőleg méretben is hasonló a tieddel, vele kezdhetné az ismerkedést. (ha kihívóan viselkedik a kutyád, egy tényleg kiegyensúlyozott kutya csak "helyrerakja", de nem támadja meg!)
Ismeretlen kutyák közé én biztos, hogy pórázon vinném egy ideig, viszont nagyon kellenének olyan kutyák, akiket ismersz és jó természetűek, mert közöttük elengedhetnéd őt, mert ha állandóan pórázon van, a többi kutya meg szaladgál, az rém frusztráló neki.
Azt hiszem nem fogalmaztam eléggé világosan. Sajnos késő van, de nem fekszem le addig, amíg kicsit utána nem olvastam jobban ezeknek a dolgoknak.
A kutyám akkor lett barátságos, mikor én is nyitottam a spániel felé. Az első félidőben még én is eléggé össze voltam zavarodva. Csak annyit érzékeltem, hogy egyszer csak megjelent a semmiből ez a kutyus, az enyém sünibe ment át, a kutyus vinnyogott, az enyém rátette a mancsát. Szóval hirtelen sok volt ez nekem is.
Erre fele nem nagyon vannak kutyafuttatók meg ilyesmi. Falu, itt többségében a kutyák még láncon vannak. Viszont van egy ismerősöm, nem tudom az ő kutyája vajon alkalmas lenne a feladatra? Keverék, ivartalanított kan. Benne biztosan nincsen staffi vagy pit, olyan fekete szőrmók mint valami havanese kutya. Kb. ugyanolyan magas az enyémmel, viszont az enyém súlyosabb, testesebb felépítésű. Amit az ő kutyájáról tudok az az hogy alapvetően barátságos emberekkel, kutyákkal egyaránt. Hét éves, de olyan mint egy kölyök kutya. A gazdája viszont mesélte hogy volt már olyan hogy helyrerakott más kutyákat. Viszont ezek rendszerint kistestű domináns kutyusok voltak. Én is örülnék ha valahogy megtanulná a kutyaetikettet, vagy legalább azt hogy nem kell minden kutyát sündisznóként fogadni. Bár jobban belegondolva, a kutya is és én is elsőre bizonytalanok voltunk a helyzetben. Nem tudtuk mi fog történni, ki ez a kutya, milyen szándékkal jött ide? Egyszer 5 hónapos kora körül az utcán mindenféle ok nélkül neki akart menni egy spániel méretű keverék kutya. Az is ugyanígy hirtelen előttünk termett, csakhogy az bele akart harapni az enyémbe. Én elrántottam az enyémet és közben a kutya felé rúgtam. Nagyon idegbajos volt. Látszólag félt, mert hátrált, de torka szakadtából megállás nélkül ugatott és egy darabon így jött utánunk. Mi megpróbáltuk figyelmen kívül hagyni de eléggé kellemetlen volt. Azóta nem nagyon vagyok elragadtatva az ilyen, néha felbukkanó kutyusok láttán.
Bocsi, ha félreértettem!
Így már másképp néz ki a dolog. A te zavartságod is átragadhatott a kutyádra, pláne, ha olyan a környék, hogy megtanulta inkább "sündisznóként" fogadni az itt-ott előbukkanó kutyákat. Tudom, hogy nehéz, de próbálj higgadt maradni az ilyen eseteknél.
Megpróbálhatnátok az ismerősöddel közösen sétáltatni, ha a másik kutya közömbös marad az idegen kutyákkal, lehet, hogy átragad a Tiedre is - ha rajtad is ugyanezt érzi. A kerítést tépő, üvöltöző kutyák mellett is lehet ezt gyakorolni: ha van válad jutalomfalat, labda, vagy bármi figyelem-elterelő, jutalmazd meg, ha nem áll meg visszaugatni.
A rád irányuló figyelmét sporttal, feladatokkal, kihívásokkal nagyon jól lehet fejleszteni, és pont az ilyen esetekben veszed a hasznát.
Kutyasuli nélkül tényleg baromi nehéz lesz, de szurkolok!:)
Ha tudsz angolul, ezt nézd meg. Illetve van még pár ilyen "oktatóvideó" :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!