Akiknek labradorja van válaszolna nekem?

Én a fajtamentőktől fogadtam örökbe egy fajtiszta labradort csaknem egy éve. Ezt tartom helyesnek szemben egy kiskutya vásárlásával, akivel ha normálisan akarod tartani-felnevelni akkor klasszisokkal több a tennivaló illetve rengeteg pénzbe kerül mire minden oltást megkap, nem mindegy mit eszik...stb.stb....szóval ha komolyan és felelősen akarsz kutyát tartani.Arról nem is beszélve, hogy ezek a kidobott,vert, megunt kutyák sokkal hálásabbak mint egy általad felnevelt eb.Ez az én véleményem. Most is rengeteg jó természetű, nyugodt, eleve szocializált kutya ( mivel a labik általában alapvetően ilyenek) várja azt hogy valaki örökbefogadja és ha hozzáveszed, hogy az egyesület oltva, chipezve, ivartalanítva adja a kutyákat és egy kutya örökbefogadásával egy másiknak is adsz helyet azt hiszem csak ez lehet a legjobb döntés.

Az enyém lakáskutya, kb. 5 éves és imádjuk.Nehezen vettem rá a férjemet annak idején hogy hozzuk el, most viszont semmi nincs amiért megválna tőle...:)pontosan azért mert rendkívüli alkalmazkodóképessgük van ezeknek a kutyáknak.NEm tudjuk ezelőtt hol élt , mi volt vele, de elsőre elfogadtuk egymást, elsőre szobatiszta volt.Napi kétszer- háromszor sétálunk vele, labdázunk, úszik kb 1 1.5 órát.A nap hátralevő részében pedig kialussza a szemét is...:), semmihez nem nyúl a lakásban mégha egyedül van sem. Mivel az egyesület ideiglenes gazdiknál helyezi el őket, így megismerik a macska illetve a gyerekkel való viszonyát is egy-egy kutyának ezért eleve ilyet kell választani aki kompatibilis.

Én nagyon ajánlom a labradort és a neten megtalálod a retriever fajtamentők elérhetőségét is...:)

Sok sikert!

A mi 7 kutyusunk közül 5 menhelyből, s az odajutás elől mentett kutyik, közülük 1 fajtatiszta labri. 9 hónapos volt mikor hozzánk került,az előző gazdája (aki távolabbi szomszédom volt..) kikötötte, bántotta,be sem oltatta...Elborult az agyam, s átmentem érte,...hát nem sírtak utána! A szívünk szakadt meg érte!Nagyon hamar beilleszkedett, az akkor 2 menhelyi kutyink közé, Ők is örömmel, barátságosan fogadták, de egy labrit szerintem nem is lehet másképp!!! Beilleszkedése után rövidesen ivartalanítottuk ("kislány")!Az étvágya több mint jó, nagyon vigyázni kell,mert hajlamos, főként ivartalanítottan - a hízásra. Egyáltalán nem válogatós, nálunk Cibau-t, és csirke f.hát, nyak-, fej-, máj-,(disznó is), időnként vadhús, mindezek kizárólag főzve, néha rizzsel a menü! A főtt "cuccok" állnak a kedvenc helyen, de a tápnak is örülnek!

Labrink (Doris) nagyon tanulékony,kinti és lakásban lakó is,- mint a többiek is -, aporrtírozni imád, sétáknál póráz nélkül max. megbízhatóan visszajön, de az alapdolgokat is megtanulta, 1 hét sem kellett... Mozgásigénye nagy,a hideget NEM SZERETI,még nyáron is aktívan napozik. Télen a konvektor mellett a kanapén szundizik amikor bent van, este pedig az ágyunk végén a takarónk alatt...Végtelenül ragaszkodó, hálásszívű, s nagyon domináns a házőrzésben is! Ő a legéberebb, leggyorsabb, aki bármely eseménynél a kapunál jelez! Őt követően került hozzánk még egy labri-keverék, s 3 bernáthegyi, őket is szereti, s játszani velük bármikor kapható! CSAK AJÁNLANI TUDOM, Őt csak is szeretni lehet! A távollétünket,mely nagyon ritka,nehezen viselte eleinte, (2 hetszettbe,(bocs,ha nem helyesen írtam), 2 pár cibőbe, s egy kispárnába került), de 2-3 hét elteltével minden rendben lett!....gyorsan rájött, hogy mindig rövid időn belül visszajövünk hozzá(juk)!!! A 7 kutyuval, de még a 3-al sem tudtunk minden nap sétálni, de az 1300 nm-s udvar néha,/most már gyakrabban helyettesíti a napi sétát. Mivel Fő úton lakunk a 7 kutyit a kocsiba "terelgetést követően" külterületre (mező,rét) tudjuk vinni, ahol póráz nélkül szaladgálhatnak. Ezt mindegyik imádja, heti kb. 3 x visszük őket! Sok sikert a leendő labrihoz, nem fogod megbánni, ha ezt a fajtát választod!