Nincs jó kapcsolatom a menhelyi kutyámmal. Ezen lehet változtatni?
Bevallom elsiettük egy kicsit az örökbe fogadást, imádom szeretem de egyszerűen semmilyen kapcsolat nem alakult ki közöttünk. Már megszoktuk egymást, nem is nagyon zargatjuk a másikat elviszem sétálni, kap enni és ennyi. Nem tudom játékra hívni, ha elkezdem simogatni idő előtt lelép, mitha csak annyit mondani: Na jó elég volt mostmár hagyjál. Próbáltam vele szorosabb kapcsolatot kialakítani de ez nem nagyon jött össze. Mindenkivel így van, nem nagyon látom senkin hogy szeretnék. Csak itt van, mindent megkap és ennyi. Próbálkoztam már vele hogy elvittük túrázni, sokat foglalkoztam vele, jól megkeféltem csak vele foglalkoztam de ez sem jött be. Egyszerűen olyan rideg. Mindenkit elutasít magától, senkit nem enged magához közel csak a másik kutyánkat. A kapcsolatunk nagyon jól indult a falkába nagyon jól beilleszkedett, a kocsiba első szóra ugrott, végig velem volt. Mikor kerítés van köztünk akkor érdeklődik de ha átmegyek akkor minden megszűnik és megy a dolgára. A kajának nagyon örül. Egyszerűen már semmi kedvem vele lenni, de szerintem az érzés kölcsönös. Többi kutyánk amint meglát valakit csóválva megy köszönteni. Nem tudom mit tudnánk tenni ebben az esetben.
A kötődési tréninget is kipróbáltuk de sajnos nem jártunk sikerrel pedig 3hétig tisztesen megcsináltuk. Tudnátok segíteni nekem?
Nem szeretném visszavinni a menhelyre mert csak szeretem és nagyon sajnálnám visszavinni.
Esetleg kezdhetnénk tiszta lappal? Új név, új élet? Vagy már késő?
Belátom sokáig halogattam a dolgot és volt egy időszak amikor nem volt rá túl sok időnk, de a napi minimumot akkor is megkapta. A nevét teljesen elhagytuk, nem hallgatott rá, most sem nagyon figyel csak a parancsszavakat kapja név nélkül.
Sétáknál is nagyon rideg, kiviszem elmegy szaglászni mondom neki hogy hazafele és megy is haza. Tudunk még ezen változtatni?
Szeretem, persze. Minden állat felé nyitott vagyok, türelmes is de mostmár nála nem. Csak azért van még itt mert én kitartok mellette.
5éves egyébként először kóbor kutya volt aztán egy család bezárta egy garázsba, végül elvitették a menhellyel. Ennyire azért még nem fog elfajulni a dolog. Odajön ő csak nem mindig szívesen, érdeklődik is mások iránt, de mégsem az igazi.
Az elég sok idő. Csak azt tudom elmondani, hogy én mit csinálnék, hogy ez helyes vagy nem, hatni fog vagy nem, arról fogalmam sincs.
Volt egy kutyusom aki szegény már meghalt, de az élete első három-négy évében (kiskorán kívül) nem adtam meg látványosan neki a szeretetet. Vittem sétálni, etettem, törődtem vele. De csak ennyi, cserébe pedig ő sem igen foglalkozott velem. Még csak fel sem állt a fekvésből mikor hazaértem. Egyszer csak elkezdtem vele nagyon szépen, kedvesen beszélni, sokszor úgy mint a kisbabákhoz szokás. Folyton mosolyogtam rá. És azt vettem észre 2-3 héten belül, hogy le sem lehetett kaparni a kerítésről úgy örült nekem amikor hazaértem, ugrált, ugrálva és ugatva várta a sétát. Érezhetően teljesen máshogy viselkedett. Ha eddig ezt nem így csináltad, szerintem érdemes megpróbálni, hátha.
Köszönöm, ki fogom próbálni!
Nem kapott enni, csak séta alatt kézből. Mikor rám figyelt vagy megcsinált valamit akkor is kapta a falatokat. Koplaló napot nem tartottunk.
Egyébként voltak már jobb pillanatai is, volt olyan hogy farok csóválva jött oda hozzám, adott puszit, játszott velem. Csak sajnos mikor már kezdtem megörülni akkor vége lett ennek az egésznek és ilyen lett. Mivel volt néhány jó pillanata ezért még reménykedem hogy sikerül változtatni ezen a helyzeten.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!