Ember és kutya közötti unszimpátia létezik?

Szerintem meg fogod szeretni azt a kutyát, ha úgy tekintesz rá, mint egy talált, kedves, árva gyerekre! :) Nálunk is hasonlóan alakult a dolog, azzal a különbséggel, hogy a fiam talált és hozott haza a 10. emeletre egy kutyát. Az apja 1 hétig szinte őrjöngött miatta, de belátta, hogy ha meg akarja tartania a fia barátságát és a jó apa képét, akkor el kell fogadnia a kutyát. Ma már 5. éve, hogy velünk van a kutya, és úgy szeretik egymást apa és a kutya, mint apa és a kisebbik fiú. :) Ma már semmi pénzért nem válnánk meg tőle! Tehát el lehet fogadni a kutyát, ha úgy akarjuk!

De nálad valószínű inkább az motoszkál, hogy "ki az úr a háznál": te, vagy a párod? Nos, a jó és békés házastársi kapcsolat a toleranciáról, az értelmes kompromisszumokról és a megfelelő alkalmazkodásról szól. A kutya itt most másodlagos szerepet tölt be. Ha toleráns vagy a párodhoz, kompromisszumot tudsz kötni az ő akaratával, és alkalmazkodsz a megváltozott helyzethez, akkor nem lesz probléma a kutya - amennyiben a párod is ugyanígy tesz veled kapcsolatban. Ha mindig csak az ő akarata érvényesül és ezt erőszakosan teszi nyílvánvalóvá, akkor nem a kutya a probléma, hanem a párod, aki "ki az úr a háznál" című egyszemélyes műsort akarja veled szemben érvényesíteni. Ez esetben inkább a kettőtök kapcsolatát kell megvizsgálnotok, mi a valódi probléma közöttetek.

Ez majdnem olyan, mint amikor a házastársak a gyerek nevelése fölött veszekednek, hogy melyik szülő hogyan akarja nevelni a közös gyereket, holott valójában nem is a gyerekről szól már a dolog, hanem arról, hogy valami történt a házastársak között, ami kimondatlanul ott lebeg fölöttük, csak nem tudják pontosan megfogalmazni, hogy mi az.

éged...nekem is van kutyám,szeretem az állatokat,de úgy gondolom,nincs abban semmi bűn,ha egy ember úgy érzi,nem kell neki kutya...legyen ez azért mert a) nem szereti őket b) úgy érzi,az adott élethelyzetében nem tudná megfelelően gondját viselni.Inkább jobb egy felelősségteljes "nem döntés" a kutya mellett,mint aztán sok kidobott állat.(Persze ne vedd magadra,csak általánosságban írtam!)

Ezt ÉN köszönöm szépen. Mindig büntudatom volt, amiért nem akartam kutyát. De most ez segitett.

Én azért nem tartok kutyát, mert félek tőle.

VOlt ugyan egy vizslánk, de ő szelid volt, mint a harmat, és nagymamámnál lakott. Az már az én problémám, miért félek tőle, szerint A PROBLÉMA itt szintén benned dúl, hogy miért nem akarod megosztani az életed egy kutyával. Ez nem baj, mert nem kötelező, jogod van nem akarni, és szerintem már az is nagy dolog, hogy idáig eljutottál , mármint az ebbel. Hát, nem tudom, szerintem a barátodnak tekintettel kéne rád lennie.