Akik maguktól jól csinálják, mégis hogy kezdték?

Én példáúl saját káromon tanúltam meg sok mindent. Persze közben olvastam sok könyvet, néztem filmeket, fígyeltem más kutyásokat. Most három kutyám van, közzülük az egyik nagyon domináns. Sokáig nem mertem megközelíteni evés közben, majd vettem egy nagy levegőt és oda mentem. Megáltam a tál mellett iszonyatosan vicsorgot, engem meg elkapott valami furcs határozottsás. Valahogy azt éreztem velem ezt te nem teheted meg! Lenyúltam és lelöktem a tálról majd megáltam előtte. Nem csináltam semmit csak vártam, majd arréb léptem. Ahányszor a kaja felél lépet felmordultam és visszaléptem. Nem tudom hány percig tartott, de a végén megadta magát, csak ült és várt amig enni engedtem. Azóta bárhonan kihívom, verekedésből is. Volt hogy az acsargó kupacba nyúltam be és emeltem ki. Ma már csak forokcsóválás, kéznyalás az eredmény ilyen esetben. Régen megharaptt volna. Szerintem a legfontosabb hogy ne félj, maradj nyugott, határozott. Tud felmérni a kutyát, és a saját korlátaidat.

Én például úgy szereztem, hogy mielőtt megvettem a kutyám elolvastam Jan Fennell Kutyapszichológia c. könyvét, már jóval előtte néztem Cesar Millan-t és megpróbáltam minden olyan cikket elolvasni ami kutyaneveléssel kapcsolatos. Aztán meg lett a kutyus, első kutyus (argentin dog) és elkezdtem alkalmazni a módszereket és ráéreztem, hogy mikor mit kell csinálnom ahhoz, hogy működjön, megvolt köztünk a kapcsolat, egyszerűen értette mit várok el tőle.Csodálatosan behívható volt,szobatisztaság kérdése 1 napig tartott,nem tett tönkre semmit amikor egyedül volt, nem rosszalkodott, nem voltak viselkedési problémái,aztán elérkeztünk a 7. hónaphoz na akkor bepróbálkozott a "kiskamasz" :) Az is annyiból állt, hogy a behívhatóságával voltak gondok és húzott a sétáknál. Akkor nagy lelkierő, a már bevált dolgok alkalmazása újból és újból, addig amíg rá nem jött, hogy ha 10-szer próbálkozik akkor én 10-szer ellenállok és akármit csinál, nem hoz ki a sodromból és nincs rés a pajzson. Túlestünk azon is, ugyanolyan jó kutya lett mint amilyen előtte volt. Aztán vettem mellé egy ugyanilyen fajta kutyát, vele jobban meg kellett szenvedni már a kezdetek óta, óriási problémák azért vele sem voltak de megoldottam ugyanazzal az elvvel, de kicsit változtattam a technikán, mert ő másabb típus. Ami az egyiknél bejött a másiknál nem biztos és fordítva, de nagyon gyorsan rá lehet jönni, hogy mi az ami az adott kutyának megfelelő lesz. Vele nem volt problémám kamaszodásnál. Most ott tartunk, hogy az egyik 2 és fél éves, a másik 2 éves de rosszat nem tudnék rájuk mondani. Ha a nevelés közben itt kértem volna segítséget akkor az azt jelentette volna, hogy fogalmam sincs mit kellene csinálnom és akkor persze, hogy azt mondják kérjek szakszerű segítséget, mert ha nem tudom mit kéne csinálni de próbálkozok akkor ronthatok is a helyzeten javítás helyett. Nekem mindig volt ötletem arra, hogy mihez kezdjek velük. Szerintem ez a különbség aközött aki ráérez és aközött aki nem.

Ez azért van, mert sok kérdező úgy gondolja,hogy egy problémára egy válasz van.De az egy problémára adott válasz mindig összetett,hiszen a viselkedés több kisebb dolog összeadódásából alakul ki.Ha tudod,melyek azok az apróságok,amik azt az adott viselkedést létrehozzák a kutyádban,a megoldás is könnyebb lesz.ha nem érted a kutyád nyelvét,hiába írják mit kell csinálni,sokszor mellé megy a kivitelezés,mert nincs meg a lényeg,a mögöttes tudás,miért teszed az amit,hogyan teszed azt amit és ez mit jelent a kutya számára.

Mindenképpen sokat kell olvasni,több könyvet is ami a kutyáról szól.Magyar vonalon is vannak jó,korszerű könyvek és módszerek pl. Tükör módszer.A honlapjukon vannak ajánlott könyvek is.

2-es vagyok! Igen 4-es,nagyon jól megfogalmaztad és Kérdező! a 4-es válasza a válasz a kérdésedre tömören :)

Vannak született irányitó jellemű emberek. Nem olvasnak könyveket, ösztönösen cselekszenek egy-egy helyzet kapcsán. Nincs szükségük iskolára, és könyvekre, és a kutyájuk maximálisan engedelmes. Egyszerűen következetesek, és olyan fajtát választanak, ami passzol hozzájuk. Én azt gondolom, hogy könyvből filmekből nem lehet megtanulni kutyázni. mert az elméletet nem könnyű átvinni a gyakorlatba, és előtte helyesen felmérni a kutya idegtipusát.

Nincs tökéletes mindenre bevett technika. Hogy neked mi fog működni az függ tőled és függ a kutyától is, attól mert egy könyvbe le van írva nem lesz szent írás. Én a saját kutyáinkat, a szomszédét, sőt volt már rá példa, hogy teljesen idegen kutyát is kirángattam verekedésből. Sosem harapott meg egy kutya sem. Viszont tanítani meg csak házon belül tudok, póráz nélküli vezetés nagyon nehezen megy. Mindenkinek van mit tanulnia, de sok múlik a tapasztalatokon is...

2-es vagyok! Szerintem akinek 0 tapasztalata van annak nagyon is jó a könyv, mert iránymutatást ad, leírja a miérteket is nem csak a technikát. Tény, hogy nincs olyan technika ami mindig minden helyzetben beválik,mindenki saját magának alakítja, csiszolgatja de az alapelv megmarad.