Miért van az, hogy nincs kedvem foglalkozni a kutyámmal?

Nem igazán értem a problémádat - ha szereted és szeretnél neki kedveskedni, legyél többet vele. Ha erre nem vagy hajlandó, mit tudunk mi tenni?

Ha nem is te gondozod teljes műszakban, akkor is megteheted, hogy elviszed sétálni vagy játszol vele. Ez a szüleidnek is segítség, nem csak a kutyának.

Adjátok örökbe hidd el sokkal jobb lesz a kutyának hogy lesz egy olyan gazdája aki szereti és foglalkozik vele.

A kutya is boldog lesz,hogy végre szeretik,és teis nyugodt lehetsz mert nem kell majd foglalkoznod vele soha többet

Kíváncsi lennék mivel töltöd azt a szabadidődet, amit a kutyáddal tölthetnél?

És azt nagyon szomorú volt olvasni, hogy ültél a kertben és csak nézted őt. Képes voltál nem játszani vele...? :(

Juj, de kritikus válaszok :D

Én komolyan gondoltam azt a részét hogy nem értem a kérdést - vagy sajnálod a kutyát, vagy nem érdekel, de a kérdésből úgy tűnik mintha mindkettő?

A kutya egyébként hálás tud lenni ha foglalkoznak vele. Talán megfigyeltél nála olyasmit, hogy mondjuk a szüleidnek szót fogad, neked meg nem; ha te viszed ki, akkor engedetlen, ilyesmi. De ha összerázódtok, akkor te is egy szereplő leszel az ő életében, esetleg már örülni fog, ha meglát pórázzal a kezében, vagy ha leülsz mellé a kertbe.

Szerintem a közösen tartott kutya a világ legjobb dolga: az élvezet azonos (csak annyit kell vele foglalkoznod, amennyit kedved van), de az összes feladat és felelősség megoszlik. Én kiélvezném, amíg lehet :D Ki tudja, hogy ha egyedül laksz majd, belefér-e majd az életedbe, hogy tarts egy háziállatot.

De mondom, azért se vetek rád követ, ha nem bírod azt az undok ronda nyáladzó dögöt, vagy úgy általában viszolyogsz az állatoktól. Csak akkor légyszi magyarázd meg a kérdést, mert nem értem hogy akkor honnan jön ez a lelkifurdalás (vagy hogy miért nem oldod meg magad, több ráfigyeléssel).