Holnap elkell altatni a kutyámat. Nem tudom eldönteni vele legyek-e, képes leszek-e végig nézni, ti ott voltatok/lennétek mikor elaltatják? És hogy lehet ilyen tragédiát feldolgozni?

ha már ,meg kell hogy történjen ,legyél ott .

búcsúzz el tőle .

az elválást és a búcsút könnyebb feldolgozni,ha beszélsz róla , nem baj ha sirsz , az őszinte bánatot is meg kell élni,mutasd ki az érzelmeid,és könnyebb lessz !

gondolj a vele töltött szép időkre !

a halál is az élet része , mondják !

a kis testét :

- vagy az udvar sarkában temesd ,jó mélyre ,hogy később ne ássák ki.

- vagy vidd ki ,egy erdőbe ,és ott temesd el !

- vannak állattemetők is , bár azok drágák szerintem .

Istenem szegénykém. Én 14. szülinapomra kaptam a kutyusom, most ő is 6 éves, és múlt héten derült ki hogy közepes diszpláziája van. Én már amikor ébredezett vizsgálatnál az altatásból és láttam milyen rosszul van, akkor pityeregtem mellette, annyira átérzem milyen lehetett neked, most is sírok, ahogy olvastam milyen volt! :(

Gondolj arra, hogy ha már nem volt mit tenni, akkor így még is méltóbb neki, hisz nem szenved! Biztos érezte hogy szomorú vagy. Ott voltál mellette és ez a lényeg, hősiesen kibírtad, és a végsőkig szorítottad!!! Te megtettél mindent, nem a te hibád az ami történt, és ezt a kutyi is tudja!!

Szedd össze a "kacatjait" és tedd el, hogy legalább ha kicsit sikerül elterelned a figyelmedet róla, ne azért kezdj újra sírni, mert belebotlassz egy játékába. Ápold az emlékét, sírd és beszéld ki magadból akárhányszor eszedbejut, ez talán kicsit segíthet! Részvétem, és kívánom hogy sikerüljön méltó helyet találnotok a hamvaknak! (Lehet hogy butaság, de felénk néha szokás hogy kedvenc tárggyal hamvasztják/temetik el az elhunytat, pl egy barátnőm súlyos betegen megkérte a szüleit hogy e kedvenc plüssállatát hamvasszák vele, hogy ne féljen egyedül. Megpróbálhatnátok az egyik kedvenc játékával, persze ha béna ötlet akkor bocsi) Ha éppen nincs kinek elsírni mennyire bánt írj nyugodtan ide, vagy akár privátban is!! :(

Őszintén sajnálom!!!!!!!!!

Sírd ki magad az mindig megkönnyebbülés a fájó léleknek.Gondolj arra,hogy a lelke ott van melletted!Ha nagyon figyelsz ég talán jelet is tud küldeni.

Nekünk volt egy cicánk.7 évig volt velünk.Egy húgyúti betegség miatt ment el.:(Miután meghalt rá egy hétre éjszakánként hallottuk ahogy "ropogtatja" a tv-t.Mikor még élt úgy keltette fel apukámat,hogy kiengedje a dolgát végezni,hogy ráugrott a TV tetejére és azon járkált.Így ropogott a TV.Még sokáig hallottuk ezt a hangot.Tudtuk,hogy a mi cicusunk ég mindig velünk van=)

A te kutyusod is ott van veled és boldogan ugrál és szaladgál hisz már meg tudja tenni.

Kicsit későn sikerül válaszolnom neharagudj, akkor nem voltam olyan állapotban hogy leírjam. (utolso válaszolo vagyok)

Öreg volt már a picim, nem érzett szagot, nem látott, nem hallott, és a hátsó lába olyan gyenge volt hogy nem bírt 1percnél tovább állni... A lépcsőn mindig leesett, tiszta seb volt a buksija, már kézből kellett etetni... Etettem volna én de fájdalmai voltak nem akartam hagyni szenvedni. A nyakörvét én is hordom, amit kölyökkutyaként viselt, és ugy látszik a mai napig nembírok róla könnyek nélkül beszélni.

Megnéztem a videot, gyönyörű kiskutya volt a tiéd is :) Remélem már csak a jóra emlékeztek, lassan már nekem is a széttépett gumibelsők jutnak eszembe és nem az átkozott kék injekcio