A menhelyeken betanítják a kutyákat?

Csak tudod, utolsó, ugyanezen indokból nem választanak sokan fajtamentőktől, ideiglenesekhez kihelyező menhelyről kutyát, mert hogy "a piszokból jövő jobban rászorul".

Csak az a szomorú, hogy egyrészt az olyan kutya lutri, nem ismerik a gondozók a természetét, betegségeit, másrészt amíg a "nyakukon van" az a pár kutya, nem tudnak újat befogadni, még ha az nagyon rá is van szorulva, mert legtöbben így is kettővel-hárommal is többet vállalnak el, mint akarnák. És nagyon sok esetben, ha valaki laikusként hazavisz egy rehabilitálásra szoruló, esetleg súlyos beteg "kis árvát", azt hiszi, hogy majd az olyan "hálás" lesz, hogy semmi gond nem lesz vele.

Aztán kiderül, hogy a kutya veszélyesen domináns, támadja a macskát/gyereket/kisebb kutyát, vagy éppen kezelhetetlenül félénk, esetleg szökik. Aztán a kutya legtöbb esetben visszakerül a menhelyre, mert nem bírnak vele, és ezzel egy újabb lelki törést szenved.

Az ideiglenesek dolga többek között az is, hogy lehetőségeikhez mérten mindenre leteszteljék a kutyát, pótolják az elmaradt szocializációt, nevelést, oltásokat, chipet, ivartalanítást, és a gazdihoz már egy "kész" kutya kerüljön, felhívva a figyelmét a kutya egyéni sajátosságaira (pl. a kelleténél határozottabb/finomabb bánásmódot igényel, még mindig problémás háziállatokkal, kanokkal kekeckedésre hajlamos stb.) Így a gazdit lényegesen kevesebb kellemetlen meglepetés érheti, illetve a többi, ismert problémát célirányosan kezelhetik egy kutyaiskolában.

Sajnos saját tapasztalat, fogadtunk már örökbe "mindennel szelíd, aranyos" palotapincsi-félét ilyen zsúfolt menhelyről, ami módszeresen kiirtott nálunk kb. öt tengerimalacot (nem egyszerre), gyerekként ez óriási trauma volt számomra. És olyan kutyáról is tudok, amit hazavittek, és azonnal rátámadt a család kisgyerekére, nyilván a korábbi rossz élményeiből adódóan. Vagy éppen olyan súlyosan allergiás volt, hogy a család hiába szánt rá egy csomó pénzt, végül mégis meg kellett válniuk tőle, ami mindannyiukat nagyon megviselte.

Azért szerintem az nem jellemző (legalábbis azokon a menhelyeken, amiket személyesen ismerek), hogy ne tudnák egy kutyáról, hogy beteg vagy hogy milyen a természete. Persze ahol van 100-150 kutya, ott ez nem is reális elvárás a gazdik részéről. Meg kell nézni amit ajánlanak vagy tetszik, el kell vinni sétálni, meg kell ismerni és akkor nem történhet nagy meglepetés.

Én is adnék az ideigleneseimből jó természetű kutyát, ha kérik, ami ugyan úgy megölhetne 5 tengerimalacot meg letámadhatná a kisgyereket, mert se malacra, se gyerekre nem tudom tesztelni a kutyát. Inkább arra lenne szükség, hogy örökbefogadás előtt elvigye a leendő gazdi a gyerkőcöt, meg elvigyék a kutyát tesztelni és nem fordulhatna elő ilyen baleset, mert nincs olyan ideiglenes befogadó, aki gyerekre, macskára, malacra, csirkére, kanárira, bárányra, lóra, óriáskerékre tudná tesztelni a kutyát. És itt jön a másik lényeges pont, hogy ha ez maguktól nem jutna a gazdik eszébe, a menhelynek ezt fel kellene ajánlania, miután kipuhatolózta, milyen környezetbe megy a kutya. Persze sok gazdi nem szereti a faggatózást, meg sok menhelyt onnantól kezdve, hogy van érdeklődő a kutyára nem érdekli, hogy hova viszik, csak vigyék. Viszont én még mindig úgy gondolom, hogy a gazdik érdeke, hogy megfelelő kutyát vigyenek haza, szóval leginkább nekik kellene tenni ennek érdekében.

Az Illatos út NEM menhely, hanem ebrendészeti telep, vagyis sintértelep. Ahol rendszeresen altatnak el kutyákat.

Chip és örökbefogadási nyilatkozat ott is van, 5000 ft-ot kell fizetni. Ingyen kutya nincs.