Mesélnél a komondorodról?

Nekem egy 4 éves komondorom van. Jól szocializált, gyakorlatilag normális kutyák és emberek között simán el lehet engedni. Domináns, de a szavamra leáll és pár perc után már nem érdekli a dominancia a másik kutyával szemben. A kutyák 99%-a retteg tőle a mérete miatt, így sajnos játszani nem nagyon tud senkivel, csak a saját másik kutyámmal.

A keleti pásztorkutyák között a legkönnyebben kezelhető, mivel nem egygazdás és nem olyan "agyatlan" és temperamentumos, mint a többi fajta (kuvasz, káj, kangal, kau, stb.). Ennek ellenére nem első kutyának való és kőkemény kéz kell hozzá, ugyanis élete során néhányszor helyre kell rakni.

Mert elsőre még elég bizonytalan az ember a kutya nevelésében, nem tudja, hogy bizonyos helyzetekben mit kell pontosan reagálni. Pl. behívásnál nem jön oda a kutya, te meg elkezdesz felé rohanni, nehogy elveszítsd-na ezzel szerzel egy szép nagy lúzerpecsétet. Még ha el is mész kutyaoviba vagy -suliba, az ott tanultak szerintem nem ülepednek le eléggé, hogy alkalmazd is helyesen a megtanultakat. De talán ha az alomból egy kevésbé domináns egyedet választasz, és tényleg az első perctől kezdve, ahogy kiviheted, szoktatod az ingerekhez, és szakértők segítségét kéred, megpróbálhatod.

Szüleim komondorát egy másik alkalommal mikor elvittem sétálni, rámordult egy biciklisre, és megindult felé. Gondolom, nem kell mondanom, azért van hangja egy ekkora kutyának. Visszaemlékszem, hogy vajon ha első kutyám, tudtam volna-e kezelni a helyzetet. Hát nagyon nem, annak pedig igen veszélyes következményei lehetnek. Szóval érted, remek kutya, de a határozottság igenis kell a nyugodt együttéléshez.