A kutyaugatás miért csendháborítás és a gyereksírás miért nem?

A kutya nem ember. Nem gyerek. A kutyának meg lehet tanítani már pici kortól, hogy a lakásban kuss van. Nekem két mudim van, egy nyikkanást sem hallatnak a lakásban. Ha valóban csak két percet ugat az a kutya, az ok, sőt, nekem még fél-egy óra folyamatos ugatás is ok, de több nem. Egy kisgyermekes családtól viszont ennél sokkal többet elviselnék.

A kisbaba sír. Ilyen az emberi természet. Sír, mert mondjuk hasfájós, refluxos - azzal az anyja se tud mit kezdeni. A kisgyerek szüleivel már meg kéne tudni beszélni, hogy a gyerek ne legyen annyira hangos. De a kutyát meg a gyereket ne emlegessük már egy napon.

Egyébként meg, mindenhol megvan határozva a csendrendelet. Én úgy vagyok vele, hogy azokban az időintervallumokban, mikor építkezni is lehet orrba-szájba, akkor a gyereksírás és a kutyaugatás sem számít csendháborításnak. De a kutyát akkor is meg lehet tanítani, hogy csöndben legyen. Ráadásul állattartási rendeletekben általában meg van fogalmazva, hogy csak úgy lehet állatot tartani, ha azzal nem zavarjuk a környezetünket - ilyen pedig nincs a gyerekekre, hisz akkor már annyi nő se szülne, mint mostanság.

Ha a hatást nézzük:

A gyereksírásnál a kutyaugatás egy élesebb, impulzívabb, kevésbé egyenletes hang, ezért idegesítőbb is, az ember nem tudja olyan könnyen megszokni.

Ha gyakorlatiasan közelítjük meg:

Az, hogy kutyát tartasz, leginkább csak neked jó.

Az a gyerek viszont, aki ott sír fölötted, később majd a nyugdíjadat fogja finanszírozni, szóval neked is jó, hogy ott van. Innentől pedig nem érdemes egy lapon említeni a két dolgot.

Hű, miket fogsz te még kapni, ha idetéved egy-két anyuka :D

Egyébként maximálisan igazad van, voltam hasonló helyzetben (bár nem pont sírás-ugatás téren), és hihetetlen, hogy mennyire "toleráns" a társadalom, ha gyerekekről van szó - ha este fél tízkor fejhangon visít tizenöt gyerek, az nem probléma, de két nappal később ugyanott este nyolckor három ugatásért feljelentéssel fenyegetőznek...

Ezzel nekünk is volt már gondunk. Arabella, Vanessza meg Jázminka (gondolom érthető a nevükből is hogy... barnák XD) ordít egész nap a körfolyosós házban! Szóval az víz hangzik, mint az állat.

A mi kutyánk meg azért szokott ugatni, ha az egyébként üvöltöző szomszédhoz jön a szintén üvöltöző haverja. Természetesen ez probléma a lakóknak, holott egy gyerekkel könnyebb megértetni, hogy ne kiabálj, mint egy kutyával, hogy nyugi, az a szerencsétlen nem azért ordít, mert be akar törni, hanem szimplán csak gyökér... ^^

Ezt már én is elmondtam a velem orditozó kedves kis nőnek, hogy akkor a kisebbséghez is menjen fel panaszkodni...

Le kell tojni őket, nem tudsz velük mit kezdeni. Nem kötheted be a kutya száját. A kutyát főleg jelzés miatt szoktak ugatni lakásban... pont az ilyen idiótákat jelzik.

A felettünk lakó család nálunk is kezdi kihúzni a gyufát, bár én nem teszek különbséget. Ovis korú kislányuk van, tehát bőven el lehet neki magyarázni, h a lakásban nem üvöltözünk, nem rohangálunk. Egy bizonyos szintig toleráns vagyok, nincs azzal bajom, ha egyik szobából átfut a másikba a kislány, vagy kikiabál valamiért a szüleinek, de ami náluk megy, azt nem tudom meddig fogom szó nélkül hagyni. Folyamatosan rója a köröket a kislány a lakásban úgy este 7 óra magasságában (kissé hiperaktív), a szülők folyamatosan ordítoznak egymással, a kislány van, hogy éjszaka is képes toporzékolva hisztizni. Szóval a türelmünk fogy.

Mellettük pedig majdnem biztos vagyok benne, h szeparáció szorongásos kutyával élnek, ha a kutya egyedül marad, megállás nélkül ugat. Valószínű, h java részt azért mindig van otthon vele vki, mert rendszerint reggel fél 7-7 között és este fél 11-11 között halljuk, ilyentájt van mozgás náluk.