Tegnapelőtt halt meg a Kutyám a szemem láttára. Nincs kedvem már élni. Volt valaki hasonló helyzetben? Tudnátok tanácsot adni, hogyan lehet ezt kibírni?

8 éve találtam Némót,az utcán kóborgott,pár hónapos lehetett.sáros,sovány kiskutya volt és amint megláttam,magamhoz vettem.egyedül élek,és miközben nevelgettem,annyira a szívemhez nőtt,ő lett a legjobb barátom.minden reggel,mikor meglátta,hogy felébredek,felugrott az ágyamba és nyalogatta az arcomat majd mellém bújt.egész nap együtt voltunk,és családttagá vált.igaz,2fős család,de nekem ő sokkal többet jelentett mint egy Kutya.Imádom az állatokat és életem során,nagyon sok állatom volt,mindet imádtam,de ennyire,mint Némót még senkit nem szerettem.és tegnapelőtt valamilyért kihúzta a fejét a nyakörvéből és a szemem előtt ütötte el egy kocsi. Sokkolva lettem,még mindig nem bírom felfogni,hogy volt és nem lesz soha többé.most már tudok beszélni,de a halála óta képtelem voltam,csak sírni tudtam...de már nincs kedvem élni,nem akarok semmiről tudni,nem is keltem fel tegnap reggel. nem tudom mit tegyek...kérlek,ha valaki tudna valami tanácsot adni,akkor megköszönném!