Miért néz értetlenül a szomszédom rám, hogy a kertes házban élő kutyámat kiviszem sétálni?

Akkor mondd meg neki, hogy így veszélyben lehet. Keress valami cikket egy betörés alatt megmérgezett kutyáról, vagy ilyesmit. És ha nagyon nem akarja, akkor legalább arra próbáld rábeszélni hogy az előszobába bemehessen.

Elmorzsolhatsz néhány aggódó könnycseppet is, egy kis sírással kitűnően lehet manipulálni a férfiakat. :) Ajánlom figyelmedbe ezeket a mentolos vietnámi krémeket. :D

Akármilyen nagy is a felvilágosultság és a kutyák érdekeinek jóléte védelmére való elhivatottság: illene csínján bánni a jelzőkkel. Belegondoltak abba, hogy idős, generációkon át állatokkal élő, azokat ismerő és nagyon szerető emberekről is írnak bántóan durván?

A falunkban és a szomszéd falvakban alig látok megkötött, vagy szűk helyre elzárt kutyákat.

Igenis, futkároznak maguktól is, hiszen sokszor van esemény: valaki, vagy éppen valami zörgős megy az utcán, macska oson át a kerten, madarak csipegetik a füvet, fát vág a szomszéd, motoros fűkaszákkal, kapálógépekkel dolgoznak, biciklizik valaki, ugatnak más kutyák stb. De miért nem lehet otthon futtatni: az nem éppen lazsálás, ha 150-200 m hosszú -nálunk 8%-os lejtésű- telken szaladgál eldobált játékok után. Csak én egyedül megfuttatok kétszer vagy 30 kutyát azzal, ha csendben elsétálok a kb. 400 méterre levő boltba és vissza. És akkor az iskolások reggel és délután végig-hosszig a falun és a szódás, tejes, gázos, fagylaltos, postás és még ki tudja hányan.

És van illatanyag is: baromfik, disznók, esetleg kecskék, bárányok; ha közel sem mindenkinél, de jól érezhető közelségben.

És a gyakorlatiasság.

Egyrészt a falun élőknek helyben nem igen van munka, bejárnak a városba. A helyközi és helyi közlekedés, a várakozások (lehet, hogy adott munkakezdéshez órákkal előbb be kell utazni, mert nincs későbbi járat, amivel odaérne és ugyanez vissza is: várni az indulásra) miatt -még rendezett, normális munkaidő esetén és úgy 20-25 percnyire a várostól- az otthonról való elindulástól a hazaérkezésig könnyen eltelik 10-12 óra. Aztán a gyerekek, háztartási és ház körüli tennivalók; pl. fűtés (sok településen nincs is bevezetve a gáz sem, nemhogy távfűtés lenne) szóval nem jellemző, hogy marad idő a kutya sétáltatására.

Másrészt a falvakban közel annyi kutya él, ahány ember. Milyen műsorral járna, ha -egy kis településen- úgy 300 kutyát sétáltatnának különböző időpontokban; miközben az udvarokon levők a kerítésnél tombolnának. Egyetlen kutya sétáltatása is nagy perpatvart okoz.

Én nem tartok rosszabb sorsúnak egy 1500-2000 m²-es telken élő -pláne a házba is bejáratos- közterületen nem sétáltatott kutyát, mint a VI. emeleten élő, és napi 1-2 órát városban sétáltatottat.

Főleg nem írnék otromba jelzőket olyanokra, akik nem bántalmazzák az állatokat.

Azt el hiszem hogy otthon is lehet mozgatni, de fogadni mernék, hogy az ilyen kertben élő kutyák nagy részével nem teszik ezt meg. De ha meg is teszik. A kutya egy falka állat. Neki szociális életet kell élni. Más kutyákkal találkozni, játszani.

Én nem használtam csúnya jelzőt, csak azt írtam hogy tudatlanok. Még csak nem is az ő hibájuknak tartom ezt a tudatlanságot, de ezt is kifejtettem már.

#13

Ha nincs idő a kutyára, nem kell tartani. Senki sem kötelezi erre az embereket. Vannak már riasztók, sokkal hatékonyabbak, mint ha a kutya védené a házat. Egyébként arra van ideje mindenkinek, amire szán. Gyerekkel, házastárssal nem lehet kutyát sétáltatni?

Az, hogy napi 10 alkalommal elmegy valaki a kert előtt, akit a kutya megugathat (ami mellesleg annak a jele, hogy nincs lefárasztva kellően), még nem elég az ebnek! Falka állat, akkora a szociális igénye mint egy 3-4 éves gyereknek. Arra lenne szüksége minden kutyának, hogy a nap legalább 2/3-ad részét a gazdáival töltse. Ehelyett te kimész, dobálod a kertben a labdát 1 órán át és ennyi. Ez így elhanyagolás. Ragadozó, számára kínzás a bezártság. A kert ingerszegény környezet, a macskák, madarak, postások, növények, bogarak nem jelentenek elegendő új ingert a kutyák számára. Arra van szükségük, hogy naponta fizikailag, szellemileg és ösztön szinten is lefárasszák őket! Vagyis elegendő mozgás, futtatás, sportok (kertben labdázás, utcáról hergelés nem ér semmit), tanítás, gyakorlás és idegen kutyákkal találkozás kell! Ennyit igényel csupán egy állat afölött, hogy elegendő időt töltsön a gazdájával. Aki ezt nem akarja, tudja megadni, az nem felelős, nem tudatos, nem hiszem, hogy annyira kiérdemli a megbecsülést.

"Milyen műsorral járna, ha -egy kis településen- úgy 300 kutyát sétáltatnának különböző időpontokban; miközben az udvarokon levők a kerítésnél tombolnának" Azért tombolnak és őrjöngenek, mert 1. nincsenek szocializálva, 2. nincsenek megnevelve, 3. nincsenek kellően lefárasztva! Ennyi az ok, semmi több. Aki felelős, ezt megoldja. Valahogy az én kutyáim nem szedik szét a kerítést se más kutyák miatt, se emberek miatt. Ritkán jeleznek, főleg postásokra, de soha nem tombolnak.

"Belegondoltak abba, hogy idős, generációkon át állatokkal élő, azokat ismerő és nagyon szerető emberekről is írnak bántóan durván? " Az egész mondatot megkérdőjelezném. Ismerő és szerető? Aki szereti a kutyáját/macskáját/más állatát, nem hanyagolja el, hanem kielégíti azt a kevés igényét. Kérlek, itt érző lényekről van szó! Arra nincs mentség, ha tönkre teszik őket az emberek! Sajnálom, de aki képtelen betartani azt a minimális állatvédelmi törvényt (lánc hossza, oltás, chipelés, megfelelő ellátás) képtelen elvinni a kutyáját sétálni rendszeresen, képtelen tanítani, képtelen nevelni, kellően foglalkozni vele és mégis kutyát akar tartani, arra nem mondanám, hogy olyan nagy megbecsüléssel kellene irányába lenni. Aki úgy tart kutyát, hogy nem tudja vagy nem érdekli mik az igényei, az felelőtlen és primitív. Ezt nem kell túlragozni. Megint azt mondom, nem kell állatot tartani! Azokat viszont nagyon becsülöm, akik rájönnek, hogy nekik az állattartás nem megy, nincs meg bennük a kellő tudatosság és felelősség ehhez és nem is próbálkoznak utána az állat hátrányára.

Arról nem írtam, hogy viszem-e a kutyáimat sétálni, hogyan vannak szokva más kutyákhoz és találkoznak-e fajtársaikkal is. Igen. Életük első felét városi lakásban élték le, meg is szokták a sétákat és nem szakadt meg a kapcsolatunk "kutyázó" barátainkkal.

Tudom, hogy jó néhány egyedül élő idős ember nem riasztó pótlására tart kutyát, macskát, hanem azért mert társaik; oldják a magányukat. Ne akarják megtiltani ezt nekik, anélkül, hogy látnák sorsukat! Nem rossz az állataiknak velük élni.

Nem azért írtam az előzőekben, mert a másik oldalhoz tartozom. De azért, mert Ők is megérthetők, figyelembe vehető a helyzetük. Nagy különbség, hogy valaki nem sétáltatja az udvaron, kertben élő kutyáját; vagy kikötve, láncon tartja egész életében.

Nem olyan egyértelműen eldöntött, hogy a kutyák pl. valók-e nagyvárosi lakótelepi lakásba. És hogy feltétlen igénylik-e a kertvárosi, falusi élethelyzetben -pláne, ha nem is egyedül élnek- a sétáltatást. A kutyák sem egyformák. És vannak rossz és jó kutya tartások mindkét helyzetben. Azért bizonyosra ne mondja meg senki a kizárólag jót. Ez olyan, mint amikor férfi nőgyógyászok nyilatkoznak a fájdalommentes szülésről.

Kifogásolják, hogy vannak akik nem értenek egyet a kutyával való bánásmódjukkal, de Önök -többnyire- a legkisebb megértést sem tanúsítják másokkal szemben. Lehet, hogy meggyőződésük szerint kutyáiknak a legjobbat nyújtják, de maradhatna -ha nem is szeretet- de belátás, együttérzés, elfogadás embertársaikkal szemben is. A „gyöpösek” „idióta, tudatlan, primitív” „tudatlanok” „tukkó paraszt” jelzős írások nem erről tanúskodnak.