Hogy lehetne kiküszöbölni a gazdik közötti problémákat?

Van egy ehhez kapcsolódó sztorim:

A bátyám befogadta az egyik ideiglenes kutyának, Pesten rengetegen leálltak vele beszélgetni, kérdezték, milyen fajta a kutya, olyan aranyos. A bátyám azt felelte, keverék. Na jó, de milyen fajta?? Keverék!! :)

Alapvetően elmondható az emberekről, hogy jobban megbecsülik azt, amiért pénzt adtak, mert számukra ez határozza meg a dolgok "értékét", többek között a kutyákét is. Nehéz dolog felfogni, hogy a kutya csak kutya, az ember teszi azzá, ami. Észt meg nem lehet adni.

Nekem személy szerint csak akkor van bajom a keverékekkel amikor nagyon látszik hogy 2 teljesen különböző kutyától valók például tacskó német juhász keverék.

Igazából nem bajom van velük, egyszerűen csak nem tetszik a külleme, és nálam ez sokat számít. Mindkét fajta megcsúfolásának tartom, olyan mint egy látványosan gagyi utánzat. Ránézek és mindig az jut eszembe hogy szerencsétlen kutya mintha megcsúfolná az őseit, mintha egy alacsony költségvetésű alkotás lenne, egy paródia, hogy egy kis termetű valami de azért mégis úgy akarna kinézni mint egy német juhász.

És engem ez a megcsúfolás zavar.

Természetesen nem nézem le se a kutyát se a gazdát, mert mint mondtam csak a küllem zavar, amúgy semmi bajom se lenne velük.

Még fajtatiszta kutya esetében is azt szoktam nézni hogy hogyan viselkedik a gazda a kutyával, szereti-e.

Ez a legfontosabb.

Ha egy keverék páros összhangban van egymással és látszik hogy boldogok, azt sokkal szívderítőbbnek találom mint egy rossz kapcsolatban lévő fajtatiszta párost, legyen a kutya akármilyen szép.

Akik ilyet mondanak mint az a 2 lány, akkor azok buta egyszerű emberek, személy szerint nem hagytam volna szó nélkül, még ha csak járókelő lennék akkor sem.

Azt kell nézni hogy ki mennyre szereti a kutyáját, hogy bánik vele és az alapján ítélni.