Üdv! Meghalt a kutyusom,7 és fél éves volt és szívbeteg. Június elején derült ki a hónap végén meghalt! Mennyi időbe telik amíg ezt feldolgozom?

Szóval: -megpróbálom röviden leírni.Csodaszép éveket töltöttünk együtt Bátorral(ez volt a neve) 2004.decembere óta.Olyan kötelék alakult ki köztünk, amit tényleg csak azok tudnak, akik nem "csak egy kutya"ként tekintenek házi kedvencükre hanem a család aktív tagjaként.Szavak nélkül értettük egymást!Hibáztatom a halála miatt saját magamat is, mert hiába figyeltem oda rá és hordtam orvoshoz az lett a vége, hogy meghalt.Igaz élt velem 7 és fél évet de lehet, hogy sokkal többet is élhetett volna.Sokat köhögött,fulladozott,öklendezett pici kora óta,el is vittem orvoshoz de mindig kaptam egy olyan választ amit én laikus elfogadtam.Kis korától ágyban aludt aztán a párom megkért, hogy szoktassam le az ágyról mert nem egészséges dolog, én kedvére tettem és Bátornak is csak egyszer kellett elmondani, megértette mert nagyon okos kiskutya volt :-) 2011. októberében örökbe fogadtunk mellé társnak egy kislány csivit, hogy ha nem vagyunk otthon ne unatkozzon.Egyébként hiába mert nem nagyon foglalkoztak egymással.2012.június elején mellém keveredett éjjel Bátorkám és arra ébredtem fel, hogy piheg a fejemnél,hallom a szívecskéjét amint pumpál és kapkodja a levegőt.Másnap levittem orvoshoz,ráhallgattak a mellkasára és jött az oóóóóó.Ezt mondta a doki.EKG és szív ultrahang következett ahol megállapították, hogy előrehaladott állapotban van a szívbetegsége.Sokkolt a hír,hiszen soha sem mondták,hogy probléma lenne a szívével hiszen minden évben vittem az oltásokkor orvoshoz,akkor átnézettem a kutyust,hogy minden rendben van e,vittem a köhögéssel és kétszer altatták is egy lábműtét miatt és a fogkő leszedésnél.Szóval hideg zuhany.A doki azt mondta,hogy gyógyszer nélkül fél év,gyógyszerrel 2 év kb.Június 23-án délután már furcsa volt,nem akarta a gyógyszereit sem bevenni,estére elkezdett levegő után kapkodni.Nagy szerencsém volt itt a Balatonon,hogy találtam egy dokit aki este 11-kor fogadott.Éreztem,hogy nagy a baj...Kapott 3 injekciót,de nem lett jobban,sőt véres habot hányt...tudtam,hogy nincs visszaút mert felvizesedett a tüdeje...zokogva hívtam a dokit éjjel 3-kor,hogy altassuk el mert a kiskutyám nagyon szenved,sír és könyörögve néz rám.Elaltattuk, elaludt örökre.Az orvosi rendelő előtt ülve láttam egy hullócsillagot,pedig az júniusban nincs. Ő volt! Tudom! Összeroppantam!Eltemettük becsületesen egy parkerdőben eltemettük,kapott egy nagy sírkövet.Jártam ki hozzá már egy kicsit nyugodtabban.A halála utáni legalább egy héten keresztül vele álmodtam,aztán soha többé.Minden nap megsirattam de álmomban nem láttam.Aztán egyszer ott volt álmomban és valami rosszat álmodtam vele,hogy mit nem tudom csak,hogy rossz volt.Ötödik hónapfordulón ismét kimentünk a párommal a sírhoz és olyan látvány fogadott,amit a mai napig nem hiszek el.Vandálok feldúlták a sírját.A kis gyapjú párnája ami a kedvence volt,a lepedő amibe betekertem....minden szerte széjjel!A kiskutyám nem volt sehol sem :-( Biztos vagyok, hogy ember tette, mert vadállat nem lett volna képes egy akkora hatalmas követ elmozdítani és piás üvegek hevertem mindenütt.Pedig ez egy csendes kis part az erdőben ahol úgy gondoltam jó helyen lesz!Na én azóta (november 23.)kelek fel minden hajnalban a megszokott időmben 5-6 között zaklatottan,zokogva és a kiskutyámról álmodva.Tudatosult bennem, hogy nem hiába álmodtam én akkor hosszú idő után a Bátikámról.Figyelmeztetett, én hiszek benne!!!Ez az én történetem,ami bocsi egy kicsit hosszúra sikerült de nekem nagyon jól esett, hogy kiírhattam magamból.Ezért kezdtem el írni egy könyvet is....mert fáj!Köszönöm, hogy meghallgattatok!

:-( nagyon sajnálom!!!! Igazából bevallom, pityergek ahogy elolvastam.