Szabályok követelése, konfliktusok, lazítás, kötődési tréning? Tapasztalatokat és ötleteket várok!

Ha megijed, akkor nincs meg a bizalom köztetek és ezt kéne építeni. Viszont ha több a bizalom, mint a tisztelet, akkor a kutya megy a saját feje után. Fő az egyensúly.

Ha rossz, akkor mehet a rászólás, ha arra is reagál. Ha nem reagál elsőre a rászólásra, akkor lehet keményebben, de csak akkor. Először kis büntetés, ha az nem jön be, akkor nagyobb és ezt így lehet növelni egészen addig, amíg nem reagál(ha reagál a kis büntetésre, akkor nem kell a büntetés erősebb büntetés).

Ha valamit jól csinál, akkor pedig sok jutalom, sok dicséret, simogatás és éreztesd, hogy büszke vagy rá. A klikker jó ötlet, mert én úgy tudom, hogy bizalomépítő. És nem kell, hogy tankönyvi módszerekkel taníts. Meg kell találni azt, ami a legjobb a kutyának és neked is.

Sok sikert. Remélem minden rendben lesz. Kitartás! :))

Hú... a leírásod alapján a kutyám nagyon hasonlít Argoshoz, bár mi még csak "kóstolgatjuk egymást". Max tavaly július óta van nálunk, lassan 15 hónapos husky-terrier-kitudjami keverék kan.

Az a "baj" vele, hogy a viselkedése - főleg más kanokkal és kölykökkel szemben - nagyon domináns (konkrétan bunkó :)), a szó szoros értelmében keresi a kiskapukat a szabályokban, viszont fél az emberektől, és olyan mimózalelkű, mint valami mesebeli királylány.

Valami hasonlót csinálunk, mint amit te is leírtál: a kajája kb egyharmadát itthon, este, gyakorlás után "jackpotként" kapja meg (ez a táp rész), a maradékot pedig (ami táp, virsli, sajt, főtt csirkeszív/máj/mell vegyesen) ahogyan te is leírtad, napközben. Klikkert ugyan csak gyakorlásnál használunk, nálunk nagyon bevált, sőt, életmód lett a dologból. Van ugyan pár tabu (behívás "letojása", agresszió, úttesten átrohanás), amikért azonnali és kemény büntetés jár, de ha csak második szólásra jön oda, nem kerekítek neki nagy feneket, ha lelép a padkáról, de első szóra visszaugrik, szintén annyiban hagyom. Így nagyobb szabadságot adok neki, és - egyelőre - úgy tűnik, hogy elég is ennyi. Furcsamód például ugyanabban a szituációban lábnál követés helyett rohanna előre, viszont ha hosszú pórázra engedem, olyan gyönyörűen jön mellettem, mintha a lábamhoz lenne ragasztva.

Ezt én is észrevettem már a saját kutyáimnál. Mind a kettő kutyám érzékeny, az egyik alapvetően ilyen, a másik az előélete miatt vált azzá. Nálunk is van egyfajta periodikusan változó szokás. Vannak időszakok, amikor keményebben kell fognom őket, van amikor lazítanom kell, többet kell engednem nekik, mert kezd súlyosabb konfliktus kialakulni köztünk. Az a különös, hogy alapvetően akkor jobb, idillibb nekem is a viszonyom a kutyákkal, amikor lazítok a szabályokon. Ezek az idők pár hónapig, volt, hogy fél évig is eltartottak. Ilyenkor minden viszály eltűnik szép lassan, sokkal nagyobb az összhang közöttünk, ami mind munkában, mind a hétköznapi életben meglátszódik. Persze érzékelik ezt a kutyák és ki is használják, de el kell telnie némi időnek, amíg komolyan próbálkozni kezdenek. Majd előbb-utóbb, ahogy az várható is, ez átvált egy kis harcba, mikor bizonyítanom kell nekik, mikor megint elő kell vennem komolyan a szabályokat, kiváltságokat. Viszonylag hamar, pár hét alatt újra vissza tudom állítani a totális hierarchiát, majd kezdhetem megint kioldani a konfliktusokat köztünk. :)

Az idősebbik kutyámnál, a befogadottnál gyönyörűen látszódik, mikor mire van szüksége. Úgy fél évvel azután, hogy hozzám került kezdtem el tudatosan figyelni ezt a periodikus változást. Ennek úgy 2 éve. Szeretném megfejteni, mi az az ideális viselkedés, amikor megmarad az összhang és béke, de nem is kezdenek a kutyák komolyabban tesztelni engem.

A lazítós időkben próbálom azt, hogy magukat a szabályokat nem veszem olyan komolyan, nem büntetek, legfeljebb rászólással, hanem inkább különböző technikákat csinálok, amikkel próbálom megoldani azt, hogy ne kanászodjanak el. Eddig meglepően jól működik ez! Egyszóval ha mondjuk kilépnek az útra, nem állnak meg az utca sarkoknál, nem csinálják meg a jól ismert feladatokat, akkor nem fogok a büntetésekhez nyúlni, hanem máshol keresem a megoldást. Nem a kiváltságok és régi szabályok árán akarom fenntartani a tekintélyemet, hanem másik oldalról kezelem a helyzetet. Ezzel elkerülöm azt, hogy büntetnem kelljen, hogy konfliktust kelljen generálom, mégis elérem, hogy a szavam megkérdőjelezhetetlen legyen számukra.

A klikker remek eszköz így! Mint a terápián, a negatív viselkedést bünteted, a pozitívat megerősíted, ez a fekete-fehér szabály. Ugye ez a nevelés alapja, és te itt ezt konkretizálod a kutyában. És nincs olyan hülye kutya, amelyik ne a megfelelő viselkedést mutatni ilyenkor! :) A gond akkor van, ha elhagyod a klikkert. Előfordulhat, hogy olyankor borul minden. Nincs pozitív megerősítés az elvárt viselkedésért, csak a büntetés a helytelenért, nem feltétlenül éri meg a kutya számára továbbra is betartani a szabályt vagy megint nő a konfliktus. De mindenképp próbáld meg! :)

Ha kisebb nyomás alatt is számodra elfogadható szinten hozza a kutya azt, amit vársz tőle akkor miért stresszelnéd mindkettőtöket? Gondolom nem VB-re készültök, te állítasz elvárásokat magatok elé, ha túl érzékenyen reagál rád a kutya akkor szerintem ésszerű döntés visszább venni egy kicsit.

Az én kutyám nagyon érzékeny a tiltásra, pedig még a hangomat sem emelem fel soha. Az első pár napban elküldtem a kajájától, azóta (3 hete) nem eszik amíg ott vagyok mellette. Ha élelemmegtagadást gyakorlunk és a végén megeheti a falatot, képes kiköpni, mert nem hiszi el, hogy szabad neki. Tudom, hogy ezek fontos dolgok, de én egyszerűen nem érzem jól magam attól, hogy a kutyám ilyen bizonytalan, főleg, hogy ennek én vagyok az oka.

egyetértek a # 4/6 válaszolóval. miután átéltem ugyanazt amit a kérdező, magam is elkezdtem szelektíven magamba szívni a tudományt. mai napig is elolvasok, megnézek én is mindent de nem feltétlen kötöm az ebet a karóhoz hogy de márpedig ezt és ezt így kell csinálni...

megéltem én is ugyanezt a kutyámmal hogy szigorúan volt tartva az sem volt jó, ha meg engedtem a "gyeplőn" az sem. jelenleg én ugy élem a kutyával a mindennapjaimat hogy ugyanakkor próbálom is megérteni őt. nemrégen sajnos beteg lettem így ágynak estem, csak muszály sétákra mentünk két napig. miután jobban lettem a harmadik elmentünk a szokásos egész délután sétánkra, ilyenkor távolabb megyünk egy nem forgalmas helyre. a "normál" sétáknál minden rendben volt, hallgatott is rám minden. amikor megérkeztünk szokás szerint leültettem majd kiadtam a parancsot hogy mehet, ilyenkor általában csak pár méteres körzetben távolodik el tőlem. most úgy megindult hogy csak lestem. szóltam neki és ő bár megállt de megtagadta a parancsomat hogy odajöjjön ehelyett elkezdett rohangászni. első pár pillanatban el is kezdtem gondolkodni mi módon toroljam meg ezt a nagy bűnt, de aztán rájöttem hogy szegénykém biztosan teli van fölös energiával így megvártam míg kirohangássza magát (eressze ki a gőzt). majd megállt, szóltam neki és normálisan odajött. nem csináltam semmit, és nem is nem is volt semmilyen panaszom a kutyára későbbiekben , ugyanúgy viselkedett mint máskor, figyelt rám, első szóra odajött. ezzel azt szeretném mondani hogy a kutya nem robot, és ha valamilyen módón leállítottam volna és esetleg megbüntetem akkor bizonyosan kárt okozok a lelkében hiszen lényegében ő semmi rosszat nem tett. persze az más amikor rendszeres mozgás ellenére tesztel hogyan állom meg a helyem, de egyrészt ezt felismerem a testbeszédéből, másrészt pedig ekkor sem terjesztem ki a hozzáállásomat teljesen. akkor amikor épp tesztel akkor sem igen szoktam büntetni (nem is tudom hogyan lehet bünteni pl. egy behívás megtagadást úgy hogy az tényleg korrekt legyen), inkább ugy mondanám hogy szellemileg fölé kerekedek, de ettől még nem leszek szigorúbb vele minden másban. amikor így cselekedtem akkor egy idő után az én kutyám is olyan jeleket produkált mint a kérdező kutyája. rájöttem arra is hogy a kutyának valahogy sokkal többet ér az ha szóban dicsérem meg mint a kaja. tény hogy én is alkalmazom, de valójában csak új dolgok tanításánál illetve néha ha épp "jó kedvemben" vagyok akkor a már megtanult dolgora (is), de nagyon ritkán. ilyen pl. amikor behívásnál azonnal odajön akkor nem csak simit kap kivételesen hanem falatot is. de mint már írtam, elvétve csinálok így nem rendszeresen. az a baj hogy sokan már elvárják a kutya által tudott dolgokat, automatikusnak, egyértelműnek veszik, pedig szerintem néha néha nem árt ha ilyen módon is megdicsérjük a kutyit mert folyamatosan jól teljesít. szoktam neki pusztán azért is adni falatot mert pl. a munkám miatt a helyére kell küldjem és olyan szépen türelmesen elvárakozik (mindig) ott már egy ideje, hogy adok jutalomfalatot, persze tökéletesen tudja hogy ez még nem jelenti azt hogy kijöhet. ezt sem mindig, hanem amikor "olyanom" van. a teljesítménye ennek ellenére változatlan, nem befolyásolja az hogy épp adok a falatot vagy utánna pár napig nem.

tehát az én tanácsom első sorban hogy néha jutalmazd a kutya már megtanult dolgait. ha megvár, ha elsőre behívható, stb stb. nem sűrűn, olyan hetente egyszer vagy 2 hetente te döntöd el.

"Például ha úttestnél magától vagy figyelmeztetésre megáll, akkor klikk-kaja" én ezt úgy csinálnám ha magától megáll akkor adnék kaját (amíg nem 100%os utánna már csak ritkán), figyelmeztetésre viszont csak simán dicséretet és simit adnék, mert bár jól tette amit tett, sajnos nem a elvárt módon teljesített. véleményem szerint ha mindkét esetben ugyanabban a jutalomban részesülne nem tanulná meg a különbséget és akkor hol magától hol figyelmeztetésre állna meg. a sima dicsérettel viszont jelzed neki hogy jó kutya volt de nem vagy teljesen elégedett, ezért is nem kap finomságot.

"ha behívásra nem indul el, akkor kemény rászólás, de amint indul, felém jön illetve ideér, klikk-kaja, simi, dicséret, stb... "

ha nem tévedek itt arra gondolsz amikor megtorpan és nem megy tovább akkor sem ha szólsz neki. először is véleményem szerint a kutya most némileg össze van zavarodva, tehát én figyelnék arra hogy nem parancsolóan hívnám hanem nagyon kedves hangnemben hogy érezze hogy azt most szabad, a parancsoló hangnem neki könnyen tiltásnak minősülhet. keményen semmiképpen nem szólnék rá! főleg azért nem mert azzal összezavaordhat a kutya hogy egyszer megálljon utána meg az is baj? amint indul feléd klikk kaja jó ötlet. nem tudom nektek milyen parancsaitok vannak, de az én esetemben a kutyának ilyenkor kiadom a mehetsz szót amikor egymás mellett vagyunk, célszerű lenne ebben a szituban ezt megtanulni mert szerintem az is bonyolítja a helyzetet hogy a kutya éppen vár, amikor te meg elindulsz és magadhoz hívod. talán ha feloldod inkább azt az állapotot mondjuk a mehetsz szóval eredményesebb lenne.

Abszolút aktuális nálunk is a téma. Azt vettem észre, hogy szinte mindenért büntetem a kutyát, folytonos feszkó volt köztünk, egyre rosszabbul kezdett viselkedni. Közben persze vizsgaidőszak, időm kb. nulla lemozgatni. Ma ki is csúcsosodott, séta közben meg akartam büntetni, és meglépett, úgy kellett őt becserkésznem:( Azt hiszem, a nagy szigor teljesen a bizalom rovására ment.

Ahogy agyaltam, hogy mit tegyek, talán a legjobb megoldás a kicsit kevesebb szabály, de azokat kőkeményen betartatni. Mikor a másik kutyámmal nehezebb időszak volt, vele ez bejött. Nem kívántam mást, mint tökéletes behívást első szóra, és hogy a kajájához ne nyúljon, míg nem szólok. A lakásban bárhova mehet, nincs privát terület, egyedül az ágyam. Azóta sokkal jobb a kapcsolatunk, és szinte egyáltalán nincs vele gond. De pl. jó ötlet lehet olyan közös akció, amiben kontrollálni tudod őt, hogy azért mégis legyenek szabályok, de egyúttal élvezitek is. Mi pl. olyat játszunk, hogy random kidobom a labdát, elindítom érte, majd félúton vagy a labda előtt visszahívom (iszonyat labdás). Ha nem jön be, csak másodikra, hagyom a francba az egészet aznapra, hogy ne szerezzek pecséteket, majd másnap újra elővesszük. Ebből azt is nagyon jól le tudom szűrni, hogy hol tart a kapcsolatunk. Biztos ti is találtok ilyesmit.

Én gyerekcipőben járok ilyen téren a többiekhez képest :)

Igazából nálunk nincs bünti, csak rászólás, de vannak is még hiányosságok, ezért ezt nálam ne vedd alapul :)

Amit viszont észrevettem, h mióta elkezdtem vele klikkerezni, sokkal együttműködőbb, sokkal szófogadóbb, teljesen megváltozott a kapcsolatunk. Nálunk mehet az ágyra is, de pl. klikkerezés elkezdése előtt volt, h 2x kellett rászólnom, sőt rásegítenem, ha leküldtem, addig most, mióta klikkerezek, ha a legmélyebb álmából keltem is fel, első szóra le tudom küldeni az ágyból.