Ti tudnátok újra bízni a kutyátokban, ha az megharapna, vagy megpróbálna megharapni?

Attól függ, milyen okból harapott meg.

Pl. mert belenyúltam a szájába evés közben, vagy a játék hevében, vagy véletlenül rossz helyen fogtam meg és fájdalmat okoztam neki stb-stb.

Én mindenképpen adnék még neki esélyt, tehát úgy mondanám, hogy a bizalom megingása ellenére hinnék benne (hogy meg tudom változtatni).

Természetesen ha úgy rám támadna, hogy pár apróságon múlott az életem és nagyon megijedtem, akkor valószínűbb, hogy szomorú szívvel megválnék tőle (olyan helyre adnám, ahol jobban tudják kezelni).

De nem tudom elképzelni, hogy a saját kutyám megharapjon. Esetleg ha már felnőtt, menhelyről elhozott kutyus, de akkor is próbálnám kideríteni az okokat, és ha már a menhely mellett döntöttem, akkor segíteni a kutyán.

Miért kérdezed, téged megharapott (ha leírod a történetet, könnyebb rá választ adni, segíteni)?

én a te helyedben már megcibáltam volna a grabancát, pedig nem hiszek a verésben, de azért ez már pofátlanság.

engem még sosem harapott meg, de volt már, hogy megkapott. összeverekedett egy másik kutyával és amikor megfogtam, rákapott. ő azonnal érezte, hogy baj van, mert rögtön elengedett és be volt szarva, azonnal eltakarodott (elküldtem, hogy még véletlenül se legyenek egymás közelében). nem az ő hibája volt (nem ő kezdte a verekedést), én is rossz helyen fogtam meg... persze, hogy el lett felejtve.

ha csak úgy, random megharapna, mert nem tetszik neki valami, inkább azt keresném, hogy mit csesztem el, ami miatt ez megtörtént, nem pedig őt hibáztatnám.

Engem csak játék hevében(belekapott a kezembe) és idegességében harapott meg(másik kutyát ugatott meg morgott és én ott álltam mellette és bele harapott a lábamba). Konkrétan engem megtámadni vagy morogni rám soha, de soha nem morgott. Elvehettem előle a kaját, kaja közbe turkálhattam a tányérjába is, ha akartam. Játékot is simán kivehettem a szájából. Ha rászóltam megértette, hogy ezt nem szabad vagy le se szart engem és akkor erősebben szóltam rá, de csak egy-két eset volt, amikor nem hallgatott rám(pl. macskakergetés, ha nem volt pórázon).

Ha megharapott volna/megharapna, valószínűleg egy idő után újra tudnék benne bízni.(ló is támadott már meg és utána tudtam benne újra bízni, bár elég sok idő kellett hozzá, de nem volt saját ló).

Ha morog, akkor büntesd meg. Mélyen a szemébe nézés/határozott nyakérintés/grabancrángatás/határozott orrpöckölés vagy orracsapás. Ha ezek nagyon nem hatnak, akkor végső esetben egy picit rá lehet suhintani a seggére, de ez tényleg csak a leges legvégső eset, ha már semmi nem jön be.

az első vagyok. szerintem a baj az volt hogy olyan érzések kerítettek téged a hatalmába amik nem kellettek volna. nyilván amikor dühös voltál és amikor megijedtél. tudod az állatok ezt megérzik és nagyon meg tudják az ilyen helyzeteket lovagolni. ettől függetlenül ez (szerintem) nem ok arra hogy ne lépj túl a dolgon. leírom az én történetemet bár hogy őszinte legyek szégyellem mert tudom hogy én voltam a hibás, de fontosnak tartom hogy esetleg az én példámon levond a megfelelő következtetéseket.

először is nem most történt a dolog. egyszer amikor vittem sétáltatni szoksá szerint elengedtem és aznap a kutya "betesztelt2 engem amit már csak azért is megértek tőle mert aznap nemigazán voltam a helyzet magaslatán (most nem taglalom miért). hát szóval odament egy adag undormánysághoz és elkezdte szaglászni. (inentől megróbálok hangsúllyal írni hogy megértsd hol követtem el hibát.

először csak SZIMPLÁN rászóltam, majd következőre ORDÍTOTTAM, ekkor bele is kezdett az undormány ízlelgetésébe, erre TOTÁL ELBORULT AZ AGYAM és odamentem majd ki tudja milyen ERŐVEL A DÜH MIATT BELEMARKOLTAM A HÁTÁBA, ekkor ő felnyüszített és megharapta azt a kezem amelyikkel a hátát ragadtam meg. a kézfejemet és a tenyeremet "vágta" meg a foga. ekkor nyilván elengedtem és a kutya elkezdett előttem ide oda ugrálni és morgott meg megróbálta volna a kezemet elkapni. az első gondolatom az volt hogy mindgyárt összeverekszek vele, de aztán valahogy egy pillanat alatt MEGJÖTT AZ ESZEM és és anélkül hogy bármit is éreznék különösebben, tehát MINDENFAJTA ÉRZELEM NÉLKÜL HATÁROZOTTAN rászóltam a kutyára miközben a mutatóújjamat is HATÁROZOTTAN felé tartottam. akkor leállt, vettem egy mély levegőt leültettem majd mondtam hogy mehet. nem ült le első szóra, nyilván az előbbi jelenet miatt, de másodjára igen. azért volt erre szükségem hogy "visszaállítsam" a rendet, miszerint én vagyok a főnök.

miközben zsepivel próbáltam elállítani a vérzést a kezemen én is elgondolkodtam hogy te jó ég mi lesz itt. de aztán rájöttem hogy nálamnál nagyobb ba.mot nem hordott a hátán az ég. nem tudom más kutyája milyen, de az enyém mindig is MEGKÖVETELTE tőlem hogy ha már én akarom megmondani mit tehet és mit nem akkor azt semmilyen érzelemmel ne vegyítsem. már kicsinek sem volt hajlandó hallgatni rám ha teszem azt dühösen vártam el hogy valamit megtegyen. mai napig is szó szerint fontos hogy figyeljek a belső érzéseimre ha bepróbálkozik, tesztel hogy mennyire állom meg a helyemet. ezen az egy eseten kívűl soha nem harapott meg, még komolyabbat se morgott rám soha. persze ez az eset alaposan megtanított arra hogy legyek a lehető legkövetkezetesebb. tudod a kutya nem nézi hogy esetleg éppen valamilyen lelki okok miatt dühösebb vagy a kelleténél, ő csak azt nézi hogy van egy helyzet amit te nem jól reagálsz le, és nem is oldasz meg jól (ordibálás, verés, düh). így elveszíted a tekintélyed a szemében, őszintén szólva ki bízna meg olyan emberben hogy jó vezető lenne aki ordítva és agresszív testi fenyítéssel oldja meg a problémáit? de olyanba sem aki meg összetojja magát miközben valamit elvár tőlünk. sőt olyanra se fogunk felnézni aki aki következetlen.

mint az a történetemből is kiderülhetett erősen domináns kutyám van tehát az agresszív magatartással csak magam ellen fordítom (más típusú kutya félni kezd a gazdájától), viszont ha nem hagyom hogy az agyam elöntsem dühvel de mégis határozottan rászólok, gyönyörűen kezesbárány lesz. nem az erőfitogtatástól nyerek hanem attól hogy szellemileg én a helyzet magaslatán vagyok, tehát józanul vagyok képes döntéseket hozni anélkül hogy bármi fajta érzelem befolyásoljon. nem félek a kutyámtól, nem is vagyok csalódott irányába, imádom mert segít abban hogy jobb ember legyek (ne az érzelmeim befolyásoljanak), tehát mint ahogyan azt már írtam soha nem harapna meg, még akkor sem amikor szeretne babérokra törni és "szellemi harcot" vívunk egymás ellen. mindig megadja magát . ha valami oknál fogva megharapna mint már írtam az egész biztos hogy az én hibámban keresendő , vagy ne adj isten egészségügyi probléma. tehát a bizalmam irányában egész biztos hogy ugyanúgy megmaradna.

bocsi a regényért de remélem hogy segíteni tudtam vele.