Miért nem szeretik az emberek a többi kutyafajtát?

Mivel az átlag ember (akinek fogalma sincs arról, mi is a faj-fajta közötti különbség vagy, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy fajtacsoportok, FCI) főleg azokat a kutyákat látja, amelyeket leírtál, így nagyobb az esélye, hogy nem is gondolkodik el, milyen más fajta kutyák is léteznek még, milyen más fajta is illene hozzá. Az emberek többsége látja a Rex-et a TV-ben, milyen okos, ügyes és szép, akkor ilyen kell a kertbe, őrizze azt a kis területet, ahova még elér a lánc. Vagy kimegy az utcára, látja, hogy ott van 10-20 staffi, milyen szépek, helyesek, akkor jó lesz neki is ilyen kutya, majd megvédi őt minden más ebtől és az idegenektől. Vagy ismeri a szomszéd néni kis Fifike bichon kutyáját, milyen cuki, bolyhos, szőrös, mint egy plüss állat, lehet fésülgetni, sétáltatni, pont mint egy elemes játék, jó lesz ez neki is.

Néha már megdöbbentő, hogy sétálok a pulimmal a városban és nem ismerik fel az emberek. Megkérdezik, milyen kutya. Pedig szép zsinóros szőre van, de már ritka fajtának számít.

Sztereotípia.

Nálam csak kutya létezik! Teljesen mindegy, csúnya-szép, kicsi-nagy, keverék fajtatiszta, stb. én mindegyiket szeretem. Három kutyánk van, sokszor megkérdezték már hogy melyiket szeretem jobban. Akkor / pill. elgondolkodtam a válaszon de rájöttem hogy mindig azt amelyik közelebb van hozzám.

Mindig is voltak divatfajták és ez mindig is így lesz. Látják az emberek valahol, megtetszik nekik és ők is olyat akarnak, attól függetlenül hogy nekik való-e a fajta vagy sem. Minél több van egy fajtából annál többen látják és annál többen akarják majd, szóval ez a folyamat önmagát generálja. Nálunk pl. a lakótelepen csakis kistestű, fehér göndörszőrű kutyákat látok - azt nem merném kijelenteni hogy bármilyen fajtába is tartoznak.

Az emberek alapvetően lusták művelődni, utánaolvasni, tájékozódni, egyszerűbb megvenni azt a terméket amit a reklámban láttak vagy azt a fajtát ami a szomszédnak is van.

Nekem egy foltos keverékem van, de majd egyszer szeretnék egy agarat.

Most komolyan azért pontoztatok le, mert azt írtam, hogy a vizslát szeretem?

Mert ha még szidtam volna a yorkshire terriert vagy valami! Áh, megáll az ész, komolyan.

Egyébként nekünk drótszőrű magyar vizslánk van, és tényleg nem ismerik fel az emberek. Durva. Kérdezik, hogy ez mi, mert messziről ők azt hitték, hogy vizsla. Mondom, igen, vizsla. Válasz, á, nem, mert az nem ilyen. De, mondom, drótszőrű magyar vizsla. Válasz, olyan is van?

Itt a környéken a cigók tartanak amstaffot, és az öreg nénik terriereket.