Most mit tegyek?

Tudom, hogy már rengeteg ilyen kérdés volt de én is szerettem volna feltenni mert valahogy nem olyannak érzem magamat mint az eddigi kérdezők. Szóval 13éves vagyok és minden álmom egy kutya. Már nagyon régen szeretnék egyet nekem a kutyák az életem...menhelyről szeretnék örökbe fogadni egy kis keverék kutyust mert szeretnék segíteni és egy eddig szörnyű sorsú kutyusnak jobb életet szeretnék biztosítani neki. Teljesen felkészültnek érzem magamat a feladatra és úgy gondolom, hogy fel tudnék nevelni egy kutyust. Nagyon sokan (nem tudom miért) megdöbbennek, hogy 13 évesen ennyit tudok egy kutya neveléséről,a falkavezérségről stb. Persze vannak olyan helyzetek amik kifognak rajtam is de 100%-ig biztos vagyok abban hogy következetesen fel tudnék nevelni egy kutyust, ha nem is egyedül akkor apukám segítségével mert neki nagyon sok kutyás tapasztalata van. Annyival érvel, hogy a kutya nem lakásba való, pedig én biztosítanám neki a napi testmozgást és a szellemi lefárasztást is. Nagyon rosszul esik mikor ezt mondja mert én úgy gondolom azért mondja ezt mert azt hiszi nem vagyok felelősség teljes és, hogy majd megunnám a kutyust. Pedig épp ez az, hogy sosem unnám meg...

Az is nagyon elkeserít mikor egy másik lány nagyon boldogan készül a kutyusára sorra rakja fel ide a kérdéseket és ugyan arról a menhelyről fognak örökbe fogadni, szintén panelban.Én nagyon örülök annak, hogy lesz kutyusa boldog vagyok mert neki sikerült. Viszont itthon napi rendszerességgel zokogok, hogy miért csinálják ezt velem mikor tudják, hogy nekem a kutyáknál nincs fontosabb. És ha ez a téma feljön mindig sírva fakadok...most is zokogok.

Tudom, hogy most fognak majd bejönni az életembe a bulik, a fiúk, a tovább tanulás de nem érdekel, nekem a kutyám lenne a legfontosabb.

És nem is lenne csak 5-6 órát egyedül aztán az egész délutánomat vele tölteném. Én már mindent elterveztem...

De aztán mindig jönnek a kifogások és nem visznek sose komolyan, mindig kinevetnek...Tudnátok nekem segíteni, van valami olyan dolog amitől "meg lágyulnak" és belátják, hogy én tiszta szívemből szeretnék egy kis kedvencet és kész vagyok rá?