Milyen kutyát ajánlanátok? Egyáltalán érdemes így kutyát vállalni?

Figyu, ne sértődj meg, de tapasztalatból mondjuk - legalábbis én -, ahol már az elején azt mondják h "tanítgatni, sétáltatni nem biztos, hogy tudjuk minden nap", abból fél év elteltével heti 1 lesz maximum, mert a gyerekeid ugyan nőnek, de akkor jönnek a más dolgok (ovi, torna, zene, nyel stb.) ami természetes is, de a kutya ugyanúgy háttérbe szorul. Az én tanácsom az h akkor vállaljatok kutyát, ha úgy szeretnétek kutyát, h a kutyatartás minden jó és rossz oldalával. Csak azért h a kertben legyen egy kutya, ne akarjatok. Az ilyen családoknál ahol így van csak azt látom, h mindig szidják a kutyát, h milyen hülye, folyton felugrál, szétszed ezt azt, ás, szökik stb... tehát a kutya csak bosszúság és feszültségforrás. Pedig ha foglalkoznának vele, sétáltatnák minden nap legalább egyszer, és nevelnék, akkor meg betölthetné azt a "funkciót" amiért kutyát szerettek volna: örömöt ad. De ahhoz h egy kutya így működjön energiát kell bele fektetni - mint mindenbe ami jól, harmonikusan működik.

Egy szónak is száz a vége: ha elkötelezitek magatokat a kutyatartás mellett, akkor legyen - de csak úgy ne.

Szia!

Az elolvasottak alapján azt ajánlanám, hogy később, ha a gyerekek nagyobbak lesznek és még mindig szeretnétek kutyát, akkor tartsatok.

Menhelyi kutyus esetében fel kell készülni a lelki rehabilitációra, ami sok időt és energiát igényel. Nekem menhelyi kutyusom volt eddig kettő, a másodikkal élek most éppen egy fedél alatt. Mindkettőnek más, de súlyos lelki és szociális problémái voltak, amik így első blikkre nem tűntek fel és a menhelyen sem tapasztalták az ottani önkéntesek, ezekre már itthon, jóval az örökbefogadás után derült fény. Így a mostani kutyusomra elég sok pénzt és nagyon sok időt kellett és az időből kell most is áldoznom, hogy boldog, kiegyensúlyozott kutya legyen.

Nem azt mondom, hogy a tenyésztőtől vett kutyus könnyebb eset, mivel nekem eddig csak menhelyi kutyusom volt, és gondolom a vásárolt kutyussal is ott vannak a kötelező körök és a sok idő...de én azt mondom, élőlényt magunkhoz venni és felelősséget vállalni érte, nem könnyű döntés.

Nem azt mondom, hogy mai fejjel már nem hoznám el a mostani kutyámat a menhelyről, de biztos sokkal jobban átgondolnám, nem ugranék fejest bele, csupán sajnálatból és csak azért, mert akkor csak a pozitív dolgok lebegnek a szemem előtt (jó kutya lesz, együtt sétálunk sokat, okos és szófogadó lesz, hálás lesz...), hiszen aztána valóságban nem volt jó kutya és nem volt szófogadó, meg kell őt tanítani mindenre. És ehhez tengernyi türelem kell.

Szóval én azt javaslom, hogy ha most kicsik a gyerekek és előre tudod, hogy nem lenne sok időtök rá, akkor várj még, ennek még nem jött el most az ideje, aztán majd lehet pár év múlva is vágyni fogtok rá és örökbe fogadtok egyet, csak ha esélyt akartok adtok neki a boldogságra (kihozzátok), akkor azt tényleg gondoljátok komolyan.