A saját apámnak szívem szerint nem adnék kutyát, de neki kell. Mit tennétek a helyemben?

Apám még nem olyan kutyatartó, amilyenek mi vagyunk, hanem meglehetősen ódivatú. Nem sétáltat kutyát, és állatorvoshoz is csak akkor megy a kutyája, ha én viszem. Tehát én figyelek a kutyája oltásaira, ő csak szereti. Házba nem engedi be, de kint csinál fűtést, hogy ne fázzon télen, de nála a kutya az kerti tartozék, sok-sok etetéssel, minimális foglalkozással.

Sajnos haldoklik a kutyája, valószínű, hogy az ünnepek alatt el kell őt engednünk, de már előre aggódom, hogy mi lesz utána. Neki egész életében mindig volt kutyája, természetes, hogy most is akar majd, és szerencsére ahhoz sznob, hogy szaporítótól vegyen, úgyhogy magától törzskönyves kölyköt venne, de szerintem ez nem jó élet egy kölyök kutyának.

Én ideiglenesezem, abban bízom, hogy ha lesz egy ideiglenesem, akibe beleszeret, akkor maradhatna, de csak olyan szervezetekkel dolgozom együtt, akik ilyen körülmények közé nem adnának kutyát, mindenhol alap a házba bejárás. Hazudjak az örökbeadó szervezetnek a tartási körülményekről? Vagy hagyjam, hogy vegyen egy törzskönyves kölyköt?