Szerintetek ez rossz?

Hidd el, hogy nagyon is megvan a rangsor. A kutyának hiába mondod, hogy ugyanolya társak vagytok mindhárman, nagy ívben tesznek rá.

Amit leírtál, teljesen normális egy falkában.

Nálunk sincsenek dominancia viták, egymás hegyén-hátán alszanak, egyszerre esznek a saját tányérjukból, és mégis, megvan a rangsor.

De neked mindennek csak örülni kell, mert ezek szerint kiegyensúlyozott kutyákkal nagyszerű kapcsolatban élsz.

Valamilyen sorrend biztos van, csak mivel békében, családban élnek, ez olyan árnyalt apróságokban mutatkozhat csak meg, hogy melyikük megy előre szűk helyen, és melyikük áll félre, ha a másik szembe jön. ÉSzre sem veszed, ráadásul kompetencia alapján is eldőlhet, hogy egyik helyzetben egyikük, másik helyzetben másikuk lép előbb.

Vagy az is lehet, hogy csak nagyon éles helyzetben látszana.

De épp ebben különbözik a kutya egy farkastól, hogy képes családban élni, és képes szituációról szituációra változtatni a pozícióján, a szerepén. A fakrasok messze nem ilyen rugalmasak, elég bebetonozottak a pozíciók náluk.

Dehát létezik is. Egy kiegyensúlyozott embertársaságban sem kérdés, hogy ha Badacsonyi borokat kóstolni megyünk, akkor arra hallgatunk, aki jár badacsonyban és ért a borhoz, debrecenben meg a debrecent ismerő ember irányítja a társaságot, a munkahelyünkben pénzügyekben a pénzügyesre hallgatunk, szakmai ügyekben a főnökünkre. Teniszben a tenisztanárra, kutyázásban az oktatóra. Valamilyen sorrend köztünk is mindig van, és dinamikusan is változik. A családban is általában az apa osztja be a pénzt, az anya figyel, hogy legyen kaja, a gyerekek meg tanulnak.

Tulajdonképpen éppen ez a képessége van meg a kutyának is, hogy családban tudjon élni, és minden helyzetben tudjon alkalmazkodni. Szerintem igenis lehet olyan stabil mindenkinek a pozíciója, hogy senki nem kérdőjelezi meg a másikat, kompetenciák alapján dől el, hogy kié a döntés. És hát végülis ez egy egyenrangú viszony.

Szóval szerintem nagyon szép dolog az, amit tapasztalsz :)