Egy kutya hogy tud elveszni?

Figyelj én teljesen egyetértek veled. El nem tudnám képzelni, hogy elveszítsem a kutyáim! De!

Nem mindenki tökéletes gazda! Van aki még nincs olyan szinten hipeszszuper tudományos módon megelőzze a kutyája elszökését, mások meg egyszerűen csak nem olyanok, hogy rendesen neveljék a kutyájukat. Plusz egyik kutya sem tökéletes. Bizonyos esetekben néhány kutya elveszti az eszét és csak rohan. Az emberrel is megeshet ilyen. Akinek nem félős, ideges stb a kutyája, az ezt nem értheti. Én sem értem, nekem sem félős a kutyám, el nem tudom képzelni. De az eszem elfogadja, hogy sok ilyen kutya van. Híres neves tenyyésztőt is ismerek akinek karambolban úgy megijedt a kutyája, hogy aztán hónapokig keresték. Balesetek is vannak. Nekem például nem egyszer szakadt el póráz és nyakörv is (lánc volt ráadásul!!!) Na most ha valakivel ez megesik és pl a kutyája még nem tökéletes, vagy nem foglalkozik vele úgy ahogy te, vagy csak problémás, vagy új, vagy akármi akkor megint jöhet a baj. Vagy ha pl megtámad egy másik kutya.

Én nem ítélem el őket első nekifutásból. Sok kezdő kutyás van. Előfordulhat, hogy az ember elutazik, és rábízza mondjuk a szüleire, akik jóindulatból leviszik sétálni, egy pillanatra nem figyelnek, és már nem is látják. Valóban létezhet, hogy egy parkban (ahol szabadon lehet kutyázni), idióta részegek eldurrantanak egy petárdát és így tovább. Millió körülmény vezethet oda, hogy egy kutya elszalad.

Természetesen vannak felelőtlen gazdik is, igen szép számmal. De ennyi infó alapján, hogy nyilvános helyről elveszett egy kutya, még nem ítélek el senkit.

Nekünk volt már ilyen. Egyszer az újonnan "összeszedett" kutyusunk mikor mentünk be az udvarra autóval kiloholt egy lovaskocsi után. Èn majdnem szívrohamot kaptam nem volt még két hónapja se nálunk mégis visszajött.

A másik eset az volt hogy két kutyánk kiszökött (elősször és utoljára kiugrottak) sosem volt még erre példa, viszont az egyik 2nap után hazajött. A másik sajnos nem nagyon hiányzik azóta is de szerintünk lelőtte az egyik "kedves" szomszéd.

Szóval én sem tudom ezt elképzelni mert mind a kettő kutyánk hazatalált pedig isten tudja meddig mentek (vagyis csak a második). Èn sem tudom ezt elképzelni mert a nyuszis dologra is volt már példa:

mostani alkalmisüket menhelyi kutyusunk meglátott egy nyuszit az erdőben. Nagyon figyelte én meg csak annyit mondtam neki "Saci nem!" és már fordult is és indultunk tovább. Úgyhogy nem vagy kérdező egyedül nem nagyon tudom ezt elképzelni se én sem más.

Az mondjuk előfordulhat, hogy egy kevés ideje a gazdinál lévő kutyában még nem alakult ki kötődés és az is gyakori, hogy valamitől úgy megijednek, hogy világgá futnak. Sajnos sok olyan kutya is van, akinek kölyök kora óta ugyanaz a gazdija mégsincs meg az elvárható mértékű kötődés köztük.

Az én kutyám ha megijed, vagy fél valamitől akkor nem elfut, hanem közelebb húzódik hozzám. A vadak kergetése meg kétféleképp zajlik, általában rászólok (nem szeretem, ha vadászik) és nem kergeti tovább, de van hogy ráhagyom és olyankor direkt el is bújok előle. Mondjuk ő elmegy a mező irányába, én meg átmegyek a töltésen és elbújok az erdőben. Perceken belül felbukkan és végig követve az útvonalamat elsőre megtalál. Szándékosan se lehet elveszíteni, mert még elbújni is lehetetlen előle. Tüzelő szukák között is az én tekintélyem az erősebb, voltunk már egyszerre 3 tüzelő szuka társaságában is.

Én azt figyeltem meg, hogy akiknél a kötődés elégtelen, azok általában nem kutyaként tekintenek az állatukra, hanem emberként, gyerekpótlékként vagy valami egész más lényként és nem ismerik a kutya valódi természetét.

Én egyszer vesztettem el kutyát. Elég bizonytalan, rebbenős kutya volt ezért pórázon sétáltunk épp az ingerszoktatás volt a cél. Jött hátulról egy bringás, a kutya megijedt, megugrott pont a bringa elé, a strác elesett a pórázban, amit így kirántott a kezemből és a kutya világgá szaladt. Hiába futottam utána nem értem utól. Mivel nagytestű, kockafejű kutya volt hiába kiabáltam az embereknek, hogy kapják el a pórázt, nem merték. Hálistennek hazaszaladt és a kapualjban kuporgott mikor odaértem, és hálistennek nem ütötték el.

De nekem az a tapasztalatom, hogy sokkal több a nemtörődöm a gazdinál az, aki szereti a kutyát, csak nem jól. Ezt úgy értem, hogy nagyjából stabil a kapcsolatuk, de olyan problémákat, amikhez tényleg tekintély kéne meg következetesség és némi szigor már nem tudják megoldani, suliba különböző okokból nem mennek. 3 ismerős kutya veszett el az idén, az egyik buszra szállt, a másik kettő elrohant valami után. Szerencsére mind meglett.

Az egyik barátnőmnek két kutyája volt az egyiket nem lehetett elengedni (mert állandóan elszökött és eszeget), a másik megbízható volt sose ment pár méternél messzebb tőle 3 éve karácsony előtt (piszok rossz idő volt, az elég vastag hóra egész nap esett a havas eső, csúszós, bokáig érő víz volt mindenütt) este lehozta a két kutyát a kisebbiket nem kötötte meg (hogy közlekedni tudjanak a lépcsőkön és ne essen el), kiléptek a kapun és a kutyus oda szaladt az 5 méterre lévő villanyoszlophoz (pisilni). Az oszloptól kb: 1 méterre belelépett egy hatalmas tócsába szikrázott egy hatalmasat, a kutya felvisított és elrohant a vakvilágba. A gazdi meg utána... Amilyen kicsi volt olyan gyorsan futott szerencsétlen, a gazdi üldözte egy darabig, de többször elcsúszott és nyomát vesztette (rövidesen vagy egy tucatnyian kerestük szegénykét több órán keresztül az egész általa ismert területet bejárva, stb...).

Sajnos csak pár nappal később találtunk rá egy bokor alatt holtan.

A dologból elég komoly feljelentés lett, mert közben kiderült hogy a gazdi 1 hónapos terhes volt és őt is megrázta az áram... Az áram szolgáltató elismerte a felelősségét és sajnálkozott a kutyus miatt...

Buksi kutyus akit a panelból 1000szerre is ugyan azon a körön visznek sétálni és még életébe nem talkozott csak berci kutyussal az hogy ha sikerül megszabadulnia a póráztól örömmel rohan neki a világnak...

Nem minden kutya jár kutyasikolába és azok az acsarkodó törpeterminátorok ha egyszer elszabadulnak a pórázról soha többet nem jönnek vissza.

Multkor sétáltunk és egy vérszomjas csivava vicsorogva kirántott az őt sétáltató kb 120éves néni kezéből a pórázt és úgy rohant oda hozzánk... úgy meg lepődött hogy nem tartja kézben senki hogy vinyogva szaladt a világba.. Szerncsére a másik kutyám Ozzy szereti elkapni a pórázokat úgyhogy ő elkapta :D és vissza adtuk a néninek.. Nah de ha nem kapta volna el akkor valszeg a néni nem látja többet a kutyt..