Hogyan vehetem rá szüleimet hogy vegyenek egy kutyát?

Nagyon jol leírták előttem hogy hogyan is vannak ezek a dolgok :-) szoval nekem már nem kell....mondjuk igen, annyit én is pontosítanék hogy a kis állat is állat :-)és azt írtad hogy "én biztos hogy törődnék vele"...ja egy darabig...azt szokták mondani okos emberek :-) hogy egy kutyát 15 évre veszel...akkor gondolj bele... pl. 4 év mulva is ugyanannyi időd lesz? és 8 év mulva? Nem hiszem...jönnek majd "fontosabb" dolgok és a kutya a szülők nyakába szakad..persze gondolom így hülyén hangzik. de pl.nekünk most van két idős kutyám...szerettem volna egy saját kutyát, DE belegondoltam, hogy mivel jövőre (ha minden jol megy) főiskolára megyek, a kutya csak anyámék nyakába szakadna...Nos? szerintem érthető a példa :-)

Na az a lényeg, nem szabad felelőtlenül állatot venni!!!!

Végigolvasod a válaszokat? Mert ha így olvasol végig egy kutyás szakkönyvet is akkor a szüleid mellé állok.

Most már modd el hány éves vagy...

Sztem 14 körül, és hidd el, a jó gazdi akarsz lenni, vagy kimaradsz egy csomó jó gimis élményről... Persze le is szarhatod, aztán majd a kutya is csak plussz konfliktus lesz közted és a szüleid között.

Én 21 vagyok, 3 hónapja van saját kutyám, amióta munkám is van. Legalább 10 éve vágyom kutyára... De örülök, h most lett, így is kicsit nehezen viseltem, h a nyaram nem sikerült olyan jövő-menősre, amilyen eddig volt.

A kutyának rendszer kell, és rítusok. ...

Legyél türelmes!

Rendben én csak kérdeztem... Ha idősebb vagy és ennyire meggondolatlan, akkor azért nem mondod el, ha meg nagyon fiatal, akkor azért, a stílusodból lehet érezni, h éretlen vagy még, nem hogy kutyához, minden máshoz is... Ajánlom a tamagocsit, beszélő babát, kutyát cicát. Az biztos illik hozzád, talán ezekhez a játékokhoz már felnőttél. ;)

Tudod minél hülyébb valaki annál inkább titkolózik. :)

én 15 éves vagyok, és már 4 éves korom óta sírtam anyuméknak kutya után, annyira akartam. volt már hörcsögünk, most van degunk, megint hörcsög tengerimalac és kutya is.:) bár nagyon sokat sírtam érte.:D ugyanis nagyon kivoltam már akadva, hogy apuék látják minden egyes kisállatommal foglalkozom, de azt nem kaphattam meg amit már több, mint 10 éve szeretnék, szóval egyik nap azt mondtam, hogy elmegyek városba és beállítottam tapcsikával. apum rögtön, hogy nem szó sem lehet róla és odaadta az egyik munkatársának. aztán látta, hogy mit tett, testvéreimmel teljesen kikészültünk, hiszen úgy megszerettük, és aztán megtudta apa is és anya is mit meg nem tettem érte, ugyanis tapcsikát én már beoltattam a gazdájával, debrecenbe kb 8 kmrt gyalogoltam érte, utána volnat, bla-bla-bla. és akkor rájöttek, hogy komolyan gondoltam. azóta persze volt már olyan pillanat, hogy azt mondtam, hogy ejj, de jó lenne elmenni tvzni, de ugye oda kellett figyelni a kutyára, mert akkor még nem volt szobatiszta, mostmár tudja hova lehet pisilni, és jelez, ha kakilnia kell, olyankor leviszem. nagyon nagyon szeretem, és szerintem, ha amikor fáradt voltam és inkább azt mondtam volna anyuéknak, hogy adják oda valakinek biztosan megbántam volna, mert ha már csak lemegyek levinni a szemete és feljövök már szalad is elém:) és ez annyira hiányozna.:)

persze nem azt mondom, hogy kész döntés elé állítsd a szüleidet, de én együtt érzek veled, és mostmár én is tudom, hogy nagy felelősség egy kiskutya, szóval szerintem magyarázd el nekik, hogy ez neked nagyon fontos lenne, és hogy tényleg tudnál vele foglalkozni, hogyha úgy alakul, akkor már szemezgettél az állatorvosok közül is a közeletekben, hogy tudod a fajta főbb jellemzőit, kb milyen árban mozog, hogy megpróbálod majd neki megtanítani, hogy hová pisiljen, és hogy ez nemcsak holmi fellángolás, és igenis tessék bevonni a tesót is, hátha ő is tudna segíteni és az első buktatóknál nem szabad kiakadni, mert egy kis életért leszel felelős, ha sikerül rávenned őket, és ezt nekik is nyugodtan mondhatod, ha tényleg tisztában vagy vele.

remélem sikerül segítenem valamit.:)

Ebből a "normális válaszból" most azt fogod megtanulni, hogy váratlanul kell hazaállítani egy állattal. Hát igen, aztán majd lesz vmi szerencsétlennel. Nem mindenkinek ilyenek a szülei, h maradhat a kutya.

(Én is vittem már így haza állatot: pl patkányt, aminek az lett a vége, h anyámék elajándékozták néhány hónap múlva. Hát nem volt kellemes. És ő "csak" egy patkány volt)