Miért csak a két véglet van?

Egyet értek veled!

Nem támogatom a tenyésztőket! Akkor tenyésszenek, ha már ott tartunk, hogy nincsenek gazdátlan kutyák!

Valószínűleg azért tenyészt, mert nem 0ára jön ki, tudom, mindenki ezzel jön. De ezek az emberek magasról tojnak a sok menhelyi állatra.

Ha lenne pénzem, helyem, időm inkább menhelyet nyitnék vagy támogatnám őket annyival, amit más a tenyésztésre költ.

Mivel mindig lesz olyan aki hagyja/akarja hogy a kutyája almot csináljon(legyen az fajtatiszta vagy keverék), ezért menhelyes kutya is mindig lesz.

Illetve fontos dolog hogy egy tenyésztőtől egészséges kutyát fogsz kapni, fajtától függően olyat amilyen kell.

Na most egy keverék aki kitudja ki fia,borja nem tudhatod milyen háttérrel jön, az esztétikáról meg akkor még ne is beszéljünk.

Evvel egyébként csak annyit érne el a világ hogy céltudatosan kifejlesztett tulajdonságok elvesznének, és kutyák teljesen véletlenszerűek lennének, mindenféle hasznos/haszontalan tulajdonsággal, magyarán zsákba macska.

Kéne neked egy vakvezető, erre kapnál egy olyat aki inkább őrizni szeret, mert hát tenyésztők hijján, nincs aki ilyen kutyákat tenyésszen....

Még annyi hogy a szaporító igényfelmérés nélkül ellet, és nem tudja lesz-e gazdi, míg egy tenyésztő akkor kezd bele ha a szuka is kész rá, illetve biztosan lesz igény a kölykökre.

Felmész egynek az oldalára, és látni fogod hogy még kölyök sehol sem, de már le van foglalva előre az összes.

Nem a minőségi tenyésztőn van itt a hangsúly, aki néha ellet, hanem azon a rengeteg egyéb máson aki csak úgy bele a világba, had szóljon felelősség meg nulla.

Szóval amíg felelőtlen emberek lesznek, addig is menhely utánpótlás is mindig lesz, szóval inkább a ezeket szidjad, ne azt aki pont hogy felelős (tenyésztő).

Én is voltam szaporító, így nem volna helyes ha szidnám őket. A tenyésztőket nem szeretem, meggyőződésem, hogy aki igazán szereti a kutyákat, nem tud tenyésztő lenni. Én legalábbis belepusztultam, amikor a 8 kiskutyámból 5-öt tovább kellett adnom. Nem lett jó soruk, pedig amennyire lehetett, megválogattam a gazdákat. De a legjobb gazdák sem vigyáztak úgy rájuk, ahogy én vigyázok a mai napig arra a 3-ra. Az egyiket agyonhízlalták, 9 évesen halt meg 1 hónappal azelőtt. A másikat lazán továbbadták egy börtönviselt pasinak, aki aztán éheztette, majd állítólag elveszett tőle a kutya. Ezt titkolták előttem, csak kinyomoztam. Sajnos mire tenni tudtam volna érte valamit, már elveszett. Harmadik kutyám gazdája egy idősebb néni kezes lett az unokájáért, aztán csak annyi pénzt tudott megmenteni a házból, amennyi az unoka adósságát futotta, majd vett magának egy szobát az idősek otthonában. Új háztulaj befogadta ugyan a kutyát, de aztán egyszercsak nyitva maradt a kertkapu...Másik két kiskutyámról nem tudok, csak az a rémísztő kép maradt meg bennem, mikor az elválásunk után 1 hét múlva meglátogattam őket, és a két kiskutya egyedül sírt a szobában és hemzsegtek bennük a bolhák...

Azért csináltam az egészet, mert az imádott gyerekkori kutyám 10 évesen váratlanul szült 2 pici kutyát és az valami csoda volt, hogy bennük velem maradt a halála után is. Konrad Lorenz írta, hogy rájött, azt a rettenetes fájdalmat, amit a kutya elvesztése okozott neki, a legjobban az enyhítette, hogy annak az egy kutyának a leszármazottai kísérték egész életében. Tanúsíthatom, hogy valóban nincs ennél jobb érzés a világon. 34 éves vagyok, és a 11 évesen kapott imádott kutyám leszármazottai vannak velem. Csakhogy közben rájöttem, talán Konrad Lorenz országában volt létjogosultsága ennek a felfogásnak, de ebben az országban, ilyen állattartási kultúra mellett bűn elletni a kutyát. Voltam 1,5 évig önkéntes egy rettenetes menhelyen. Amikor meghalt az egyik kutyám, azonnal befogadtam egy menhelyit.

Sajnos a menhelyi kutyával nem lett olyan a viszonyom, mint amit reméltem. Nem tudta azt a kötődést nyújtani, amit azok a kiskutyák, akiket én cumiztattam, akiket láttam megszületni. Persze ez azért mástól is függhet, az az első gyerekkori kutyám is legalább 4 hónapos volt, amikor hozzánk került, mégis életre szóló szerelem lett belőle. Csak titokban mégis attól félek, hogy nem tudja majd pótolni az űrt semmi, ha elmennek az unokái mellőlem.

De biztosan tudom, hogy soha többé nem lesz erőm szaporítani a kutyámat. A tudat, hogy milyen sorsa lett a kicsiknek, nekem elég. Inkább feladom a magam boldogságát örökre, de soha többé nem bízom másra a legféltettebb kincseimet. Talán majd megtalálom azt a menhelyi kutyát, akinek utána nagy szüksége lesz rám. Csak sajnos attól tartok, a kezdettől fogva családban, szerető emberi kezekhez szocializált kiskutyák tudják megadni nekem azt a felhőtlen örömet, ami a depresszióra hajló lelkialkatomnak megfelel. Azt gondolom, ilyen kutyát egyébként nagyobb eséllyel találnék szaporítónál, mint tenyésztőnél, aki pénzért gyártja a kutyákat.

Nem lehet a gazda kezdeti hiányát sohasem pótolni, ahogy a szülő hiánya sem pótolható soha, ha a kisgyereket eldobták. Örökre sérült lesz. Mivel én egy hihetetlen szoros kapcsolatban élek a kutyáimmal, nem tudom mi lesz, ha majd csak olyan kutyám lesz, aki nem hozzám kötődött születésétől fogva.

Én ezért nem tudom teljesen elítélni a szaporítókat.

Kedves 5-ik válaszoló csodásan leírtad, hogy mi a baj a szaporítással. Most képzeld el azt, ahogy egy tenyésztőnél működik.

Eltervezel egy almot, a szerinted legjobb párosításból. Meghirdeted, hogy tervezel egy ilyen almot. Az szülőpárost leszűreted örökletes betegségekr,e hogy egészségügyi garanciát tudj vállalni. Meghirdeted a tervezett almot. A jelentkezőknek elmondod, hogy mik a fajtával a nehézségek, felhívod a figyelmét arra, hogy hány évig felelősség egy kutya. Aki tőled szeretne ilyen kutyát, az kifizeti az előleget, és vár. Betüzel a kutya, szólsz azoknak, akik előjegyezték, hogy tüzel. Eljön a fedeztetés ideje, fotókat készítesz a szülőpárról, és elküldöd a vevőidnek. Ők türelmesen várják, hogy felveszi-e a szuka a kant, aztán tájékoztatod őket az első ultrahang eredményeiről, küldesz nekik képeket a pocakosodó szukádról, aztán az ellésről. Aztán az ellésről, a kölykök szoptatásáról, stb.

Minden gazdijelölt legalább fél évet vár a kölykökre és mikor elmúlnak 8 hetesek, túl vannak két oltáson, megírjátok a szerződést. A szerződésben kikötöd a tartási körülményeket. Kikötöd azt is, hogyha nem megfelelően tartja, visszaveszed a kutyát.

Aztán kifizetnek rengeteg pénzt. Addigra már jól ismered mindnyájukat, hisz fél évig ismerkedtetek, leveleztetek, drukkoltak, hogy minden jól sikerüljön.

Szerinted mekkora az esély arra, hogy egy így gazdisodott kutya olyan sorsra jusson, mint az általad említett kutyák?

Kedves 8as!

Sok ember azért vesz szaporítótól kutyát mert olcsó és nem tudja megvenni a tk-sat. Nah ezek az emberek jórészt mikor meghallják hogy ilyen olyan műtét 60-100 ezer akkor dobják ki a kutyát.. egy olyan országban ahol készülnek az állatmentők a kötelező chipelés miatt(4000-8000ft) kidobott kutyákra mit várunk akkor ennek a 10szeresét hallja meg valaki ?

Sajnos ez a Magyar valóság. Van erre egy jó magyar közmondás amit kevesen tartanak be már. "Olcsó húsnak híg a leve"...