Ti elaltatnátok a kutyátokat?

Elmesélek egy történetet. Nem leszek népszerű...volt egy Németjuhász és valamilyen farkaskuta keverékünk. Kiskölyök óta különc volt az összes többi kutya között, mindig a falkavezér volt, szabadon sétáló rottweilert vágott földhöz három hónaposan, amikor először kiszökött, majd később két dobermant. Megkötni nem lehetett, elszakította a láncot, a kennelből kimászott, negatív dőlésszögben is, gyakorlatilag erődítménnyé építettük az udvarunkat, mert a 160 cm falat megugrotta helyből. Ezeket minden túlzás nélkül mondom, a családban és baráti körben bárki igazolja, de még a szomszédok is, sőt leginkább ők :) Sosem volt egy kifejezetten szófogadó kutya, de aki velem volt azt sosem ugatta meg, nem támadta meg, mindig ránk vigyázott, kitűnő házörző volt, több veszélyesebb helyzetben is helyt állt sikeresen, kisebb koromban, ha csak hülyéskedtünk egymással majd kiszakította kennel ajtót, hogy megvédjen. Egyszer két cigánygyerek meg akarta rugdosni az uszkárunkat akit kint sétáltattam az úton, azokat is jobb belátásra bírta, anélkül rohantak az utcából, hogy a kutya kijött volna az utcára, mindenkit tisztelte! Ezt a kis regényt, csak azért írtam le, hogy érezzétek a kötődést közöttünk.

Sajnos őt is elérte a lehető legdurvább izomgyulladás. Más kutyánknál is volt ilyen, nagyon szenvedett el is altattuk. Nála is eljött az az időpont amikor már alig bírt lábra állni. Egyszer feljött az udvaron az első lépcsőfordulóig és ott maradt, egyszerűen nem bírt felállni. Édesanyámmal kimentünk, simogattuk beszéltünk hozzá ő szokás szerint bújt hozzánk. Ekkor döntöttük el, hogy el kell altatnunk. Még aznap a következő eset történt: Lent takarítottam az udvaron és jött egy teljesen idegen fickó, valamelyik házat kereste az utcában. Erre az én kutyám mit csinált??? Nyüszögés nélkül, hosszú másodpercek alatt négy lábra küzdötte magát, levonszolta magát a lépcsőn, odaállt mellém, kihúzta magát és teli torokból olyat ugatott, mint fiatal korába. Ahogy a fickó elment odament a garázsajtóhoz és lefeküdt, nem is tudott többé felállni. Muterom az emeleti ablakból én meg mellette állva néztem könnyes szemmel meglett férfi létemre. Kövezzetek meg nyugodtan, de nem tudtuk elaltatni. Becipeltem a garázsba, mert nem tudta mozgatni a végtagjait, ott ültem és feküdtem mellette, tisztába raktam, itattam, etettem....fél órára kellett magára hagynom...nem akarom túl drámaira ereszteni a történetet, de mondtam neki, hogy várjon meg nemsokára jövök...mire hazaértem elpusztult...eltemettem a kertben!

Ezzel a történettel a hátam mögött, nem tudnálak megszólni, ha nem altatnád el. Sőt megértenélek! De azt javaslom altasd el......

Mi a héten altattuk el munkahelyemen az egyik őrkutyust.

Pénteken nem tudott felkelni, kihívtuk hozzá a dokit, kiderült, hogy szívbeteg. Kapott egy csomó gyógyszert + beöntést, mert széklete sem volt. Akkor úgy tűnt, hogy egy kicsit jobban lesz, de nem kapott erőre sajnos, továbbra sem tudott felkelni, nem javult az állapota, széklete sem volt.

Én már másnap gondolkodtam rajta, hogy el kéne altatni. Ismerősök írták, hogy látni fogom a szemében, ha menni akar. Először el sem tudtam képzelni, hogy miből-hogyan fogom észrevenni, szerencsére soha nem volt még ilyenben részem.

Jártunk hozzá minden nap 2x hétvégén is, egyből felkapta a fejét, ahogy mentünk, csóvált, örült nekünk, bújt hozzánk. Még maradni akart.

Hétfő du. már láttam rajta, hogy valami nem stimmel, lassan emelte fel a fejét, ahogy kimentem hozzá, semmi csóválás. Nem láttam a szemében az örömöt, csak azt, hogy nagyon fáj neki.

Másnap reggel még rosszabb lett, már fel sem emelte a fejét, csak ahogy odaraktam az orrához a kezem, megnyalta. Itt tudtam, hogy nincs tovább, du. kihívtuk a dokit és megkapta a szurit.

Igaza volt az ismerősömnek, hogy az ember látja a kutyán, a szemében, hogy mit kell tennie és hogy mikor.

Még nem is kapott gyógyszeres kezelést + fájdalomcsillapítót és már lemondanátok róla???

Nem egy dp-s kutyus van, aki pl. zöldkagylóval+lazacolajjal+fájdalomcsillapítóval teljesen tünetmentes, boldog szaladgálós életet él!!

Ne hamarkodjátok el!

Egyébként, ha a dokitok eddig nem említette a kezelést, nem hozzá mennék, hanem dp-ben jártas dokihoz.

Remélem meggondoljátok magatokat és adtok még egy esélyt a kezelésnek!

Ez ugyan csípő dp, de a kezelési lehetőségekről itt is olvashatsz:

Érdemes átfutnod!

[link]

Szerintem jól döntöttél.

Egy gyakorlatliag vak kutya, aminek még midnen is fáj - nem épp a gyógyszerezés a legjobb, az meg tönkrevágja a veséit.

Kisálltahamvasztással több helyen is foglalkoznak, általában kimennek ehlyszínre egy spec kocsival, ahol te végig megvárhatod az egészet. Mondjuk nem olcsó, de megérdemelne kennyit a barátaink.

Én régebben nézegettem, nekem ők voltak szimpik:

[link]