Ti elaltatnátok a kutyátokat?
10éves fajtatiszta németjuhászról lenne szó, Doki szerint 90% osan vak, eddig csak csípő de mostmár könyök DP is kijött nála,valamint szinte teljesen süket is. látom/látjuk rajta a családdal h fáj neki ha megy szinte egész nap csak fekszik mellettünk és párommal gondolkozunk rajta hogy altassuk el mert már ez nem élet ami neki van :/ a gyerekekkel együtt nőttek fel az lányom 5 a fiam 2 éves volt amikor meglett a kutya és nagyon össze vannak nőve. Már magyaráztuk a gyerekeknek, hogy hát már nagyon öreg a kutyus és lehet meg fog halni de nagyon nem akarják .. De csak afelé hajlunk, hogy elaltatjuk mert nem akarjuk, hogy szenvedjen :( (amúgy ez a "leépülés" kb. fél év alatt szinte egyik napról a másikra jött)
Ti mit csinálnátok?
Kap vmilyen gyógyszeres kezelést?
Örül nektek? Bújik hozzátok?
Nagyon állatbarát és korrekt lenne az altatás.
Én úgy gondolom hogy önzőség ilyen esetben saját magunk miatt életben tartani a kutyát, főleg ha látványosan szenved. Persze még nem áltam ilyen döntés előtt, de előre letudtam már magamban hogy én ilyen esetben mindeképp elaltattatom.
Minden tiszteletem a tiétek, hogy ha így tesztek.
Mi kicsit más helyzetben voltunk...a mi kutyánk magától pusztult el...mellette nőttem fel, 4 éves koromtól 16 éves koromig mindig mellettem volt...:)
És az utolsó pár hónapban már nagyon szenvedett, mindig mondtam, hogy altassuk el, szegénykémet, de a szüleim rámszóltak, hogy nem dönthetünk az élete felől, nem olthatjuk ki egy másik élőlény életét, és amúgy is gyerek vagyok...
Aztán nagyon legyengült, fel se bírt kelni...3 napig csak feküdt, és az utolsó napokban már valami férgek kezdtek el kimászni belőle...Konkrétan élve elkezdték enni a kutyust...aztán nagy kínlódás közepette pusztult el...
A férgek felfedezése után anya sírva fakadt, hogy el kellett volna altatni, ne kínlódjon, és hogy nem játszhatunk Istent, hogy elvegyük az életét, de emberségesek lehettünk volna azzal, hogy megmentjük a szenvedéstől...hiszen nagyon nagy fájdalmai voltak, és ő mindig hű társunk volt, és mindig hálás volt, és mi ennyit nem bírtunk érte megtenni...bocsi az offért, de ehhez kötném a válaszomat, hogy lásd szépen logikusan levezetve írom, olyanként, aki átérzi a helyzetet, és nem pedig azért mert "csak egy kutya tök mindegy mi lesz vele"...ugyanis ez nem igaz...nekem a mi kutyánk a legjobb barátom volt, és még most is bekönnyeztem, ahogy eszembe jutott...
Nos ebből kiindulva, én azt mondom altassátok el...sokkal jobban jár, és lehet pár napig bennetek van, hogy élhetett volna még, utána nem lesz lelkiismeret furdalásotok, amiért hagytátok szenvedni...és te is írtad, hogy ez így nem élet...és egyetértek veled...
Szerintem, ez lenne a helyes döntés, tudom, hogy nehéz lesz/lenne megtenni, de ennyit megérdemel a hűségéért, hogy ne szenvedjen tovább...nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!