Kutyások! Titeket nem zavar, hogy a sok hozzá nem értő ember a sztereotípiák alapján ítéli meg a kutyátokat?

Nekem havanesem van és rögtön jönnek az agresszív ölebes dolgok.... pedig tök normális kutya, mindenkinek pacsit ad, és imád minden idegent...

Mondjuk azért abban van valami, h a beagle makacs a golden meg szelíd. Ezt nem nevezném sztereotípiának. Persze őket is el lehet rontani.

Hát azért vannak szereotípiák amikben logika van. Pl egy goldennek igenis barátságosnak kéne lennie általában. Ő nem őrző-védő fenevad, így alakult ki, a standardjában is benne van.

Szerencsére az én kutyámat nem ismerik az emberek, viszont a kutyások között ugyanúgy mennek az általánosítások, de engem túlzottan nem érdekel. Legfeljebb néznek egy nagyot, ha nem úgy van.

Szia. Nekem soha nem volt sztereotípiám a kutyákkal, meg soha nem féltem tőlük fajtától függetlenül, a kóbor ebeknek köszönök, hogy szia, és onnantól haverok vagyunk, ha van nálam kaja adok neki, legyen az bármilyen fajta.

Viszont, az elmúlt két évben kialakut bennem egy, nevezzük sztereotípiának egy kutyafajta iránt. Ez a kaukázusi juhász. De ennek is megvan az oka.

Egyszer mentem barátnőmhöz, és a szomszédunknak van kettő kauja, akiket nem titkoltan vadít, hogy mindegy, hogy ember vagy állat, élő vagy holt, azt a kutyának tépnie kell. Na, ennek a kedves szomszédnak a 90 éves nagyanyja véletlen nyitva hagyta a kaput, és hát az egyik kutya kint járkált a határnál, és én nem vettem észre, mert egy bokor mögött volt, és amikor túl közel mentem akkor rám rontott, és csak a szerencsén múlott, hogy nem történt nagy baj. komolyan mondom, annyira még az életemben nem ilyedtem meg, és amikor rámrontott a kutya, akkor ráordítottam meg felé léptem, és megállt, és egy két percig"szemeztünk" de láttam a testtartásán, hogy bármikor rámveti magát, és hála istennek pont arra ment egy ember, és kiabáltam neki, hogy jöjjön oda, és amikor a kutya észre vette, hogy ott egy másik ember, akkor arra rontott rá, de akkor nagyon hangosan morgott, és kijött a gazdája, és bevitte.

Hát, nem kivánom senkinek, hogy egy közel 70 kg-s kutya így nézzen rá, mint rám az a dög(már bocsi a kifejezésért)

Erre fel, egyik ismerősöm vett egy kau-t akivel hát annyi sincs foglalkozva, mint a cseresznyefánkkal a ház előtt, és ez az ismerősöm tudja, hogy én kutyázok, és megkért, hogy segítsek neki anevelésében meg a tanításában, mert látja, hogy az én kutyámmal miket tudunk, és ez neki tetszik, de amikor elmagyarázom neki, hogym it kéne, hát, minta falra hányt borsó, és a kutyájuk őket is nem egyszer megtámadta.

Így én nem igazán akarok azzal a kutyával foglalkozni, mert a régebbi eset olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy emiatt a kaukázusit, nem tudom szeretni, úgyhogy kialakult bennem az a sztereotípia, hogy a kaukázusi egy vad fenevad(tudom, hogy a standardjában is benne van)

de én semmi pozitívumot nem tudok elképzelni róla(elnézést minden kau tulajdonosnak)

Szóval, nem minden sztereotípia azért alakul ki, mert az emberek ezeket harsogják egymás közt(ezeket általában fel se veszem) hanem sajnos így is alakulhat ki.

Ezzel a "harapósság lesz a kutya, ha el van hanyagolva" mondattal én is vitatkoznék. Munkahelyemen van/volt 2 telepőr kutya, most per pill már csak egy.

Gondolhatjátok mennyit van foglalkozva szerencsétlenekkel. A legkisebb agressziót sem mutatták soha felénk, se más fele, örültek annak, ha láttak minket és kaptak pár simit.

Nekem is bullmasztiffom van, erre felénk kevesen ismerik a fajtát - amíg kisebb volt, folyton boxernek nézték. Termete miatt aki nem ért a kutyákhoz, fél tőle és messziről kikerül minket az utcán. Aki érti a kutyák jelzései (nem is kell hozzá nagy agytrösztnek lenni), hiszen a kutyám egész fara kileng, annyira csóvál, ha számára szimpatikus ember közelít felénk. Én nem bánom, hogy tartanak tőle, kevesebb az esély rá, hogy teszem azt egy esti sétánál megtámadnak minket.

A sztereotípiák java része igaz. A mai magyar kutyatartás a béka segge alatt van. Kevesen vagyunk, akik igazán foglalkoznak a kutyáival. A legtöbb ember csak kivágja a kertbe szerencsétleneket, mondván őrizd a házat és csak akkor látja a gazdáját, ha enni kap. Kevés az olyan családi házban élő gazdi, aki igazán foglalkozik a kutyájával, panelosok között is akad bőven, akinek fingja nincs a kutyanevelésről stb stb. És valljuk be azt is, hogy nagyon kevés az országban azoknak a kutyasuliknak a száma, akik tényleges segítséget tudnak nyújtani azoknak a gazdiknak, akik nem boldogulnak.

Szóval, ha az ember java részt ilyen kutyákkal találkozik, v ezt mondja a média, akkor sajnos nincs min csodálkozni.

Ha fel is merül ilyen téma, hogy ez a fajta ilyen, az a fajta olyan, én annyit szoktam hozzáfűzni, hogy az adott egyed viselkedése a mérvadó és ennyi.