Vagy szép kert vagy kutya? Ez tényleg így van?

Elmondom, mit ne tegyél, mert úgy látom, némi képzavar van.

1) Ha arra kerül a sor, ne "azt hallottam" alapon válassz fajtát. Járj utána alaposan, és válassz tenyésztőt körültekintően, hogy azt kapd, amit vársz. Ugyanez vonatkozik magára a kutyatartásra, kiváló szakkönyvek vannak a piacon, egy fajtatiszta kölyök árához képest 2-3 ilyen könyv beszerzése fel sem tűnik.

2) Ne csak fajtát válassz, hanem egyedet is, sőt, sokkal inkább egyedet, mint fajtát. Bármilyen lustának bélyegzett fajtából kifoghatsz olyan kutyát, aki véletlenül pont hiperaktív, annak meg sosincs jó vége, pláne, ha érzékenyek vagytok a kertre.

3) Ne kövesd el azt a hibát, hogy napi pár óra kontaktussal családi kutyát veszel. Az olyan fajták, amik jók gyerek mellé, meg arra, hogy mindenki szeretgesse őket és visszaszeressenek, azért olyanok, mert természetes közegük a család, _igénylik_, hogy családban éljenek. Napi 2-3-4 óra foglalkozással is még minimum 20 órát lenne egyedül a kutya, ami vele szemben kicseszés akkor is, ha egy egész farmja van, ahol rohangálhat. Nem a kennel mérete számít. Kölyökkorban meg végképp igényli a kutya a családot, hogy érezze, hogy egy stabil falka része, hogy biztos háttérrel induljon neki az életnek.

Szóval ha családi kutya lesz, akkor engedd be a lakásba is, egy jól nevelt, nyugodt kutya ott sincs útban. Ha meg erre nincs lehetőség, akkor nektek nem való családi kutya, egy házőrző pásztorkutyától (kb. csak ők bírják ezt a ridegtartást nagyjából normálisan) viszont ne várjátok el, hogy családi kutyaként is megállja a helyét.