Anyukámnak igaza van, ha nem enged kutyát tartani?

Hát valahol igaza van. De hátha megpuhul.

Egyébként amit tudni kell vásárláskor: www.olcsokutya.uw.hu

De aranyos vagy, hehe:)

Legfontosabb a győzködés ezzel sok mindent meglehet oldani, énis könyörögtem pár napot azt 1 jó kedvében megkrédezte anyu h mégis mennyibe fog kerülni? akk tudtam h meglesz amit szeretnék

Komoly dolog 1 kutyát tartani de idővel belerázódsz majd, bár lehet anyud kicsit fél is attól a gondolattól h fenekestől felfordul majd az eddigi életetek :)

Ne haragudj, semmi közöm hozzá, de nem anyagi oka van annak, hogy nem engedi meg?

Egyrészt, a kutya drága, a felszerelések drágák. Télen ruha kell neki, nyírni kell a szőrét. Amíg nem szobatiszta addig többször kell levinni mint 5!

Persze de nem 5 perc alatt szokik rá hogy újságpapírra piszkítson! Addig meg hova fog? Ahol épp rájön: ágy, fotel, papucs, ruha stb. Amíg pici lehet hogy ugatni fog esténként/éjjel. A szomszédok tolerálják majd? Ha a lépcsőházba/gang/teraszra piszkít, feltakarítod? Naponta-2naponta megfésülöd? Tudod ha nyaralni szeretnél menni, ott a kutya. Anyukád biztosan ismer téged, hogy nem vagy elég felelősségteljes. És ha elkezdődik a suli? (tegyük fel hogy a héten megkapod, szeptemberig nem lesz szobatiszta!) Le fogod vinni akár éjjel 2kor is? Suli előtt 1 órával korábban kelnél, hogy levidd, enni adj neki, játssz vele, ha éjszaka csinált valamit takaríts utána, stb? Gondold meg jól! ha igen, mondd el ezeket anyudnak és vesz neked kutyut!

Amikor ennyi idős voltam, mint te, én is mindenáron kiskutyát akartam (mi is lakásban lakunk egy társasházban).

De anyám semmiképp sem engedte meg, mindig azt mondta, hogy lakásba állat nem való. Sokat veszekedtünk is emiatt.

De így utólag, érettebb fejjel azt mondom, igaza volt.

Egy kutyának, akármilyen kicsi is, nem való egy lakás! Nem szabad bezárni egy állatot, számára az nem élet, hiába sétáltatnád naponta 5-ször. (Most ezt mondod, de hidd el, később megunnád, én pl. megőrülnék, ha most állandóan (hajnalban, reggel, délben, este, stb.) sétálni kéne vinnem).

Hajlandó lennél pl. ezért felkelni hajnali 5-kor, ha úgy adódik? Suliidőben is? Eleinte biztos, de később már nem biztos, hogy tetszene.

18/L

Ha elmész otthonról kaját nem kell kinnt hagynod neki.

Egyen egy nap egyszer vagy kétszer,mindig azonos időben.

De ha elmész kaját nem kell kinnt hagyni neki. Csak vizet. Az fontos.

Az anyukáknak mindig igaza van :) No, viccen kívül: egy kutya tényleg nagy felelősség! Tapasztalat, hogy minden gyerek leígéri a csillagos eget is, csak megvegyék neki a kutyust, de aztán 1 hét múlva már az 5-ből 3, aztán egy, aztán meg "ha úgy is tud az újságpapírra is,akkor minek vigyem le?" lesz belőle. A Yorkshire terrierek szőre nagyon sok törődést igényel, nem is tartozik éppen a legolcsóbb kutyák közé, a fodrászatnak is borsos ára van, sokat épp nem eszik, de nem akármilyen kajákat, az oltások, az orvosi kezelések mind mind nagyon sokba kerülnek. Lehet, hogy anyukád már ezeket is belekalkulálta. Nem beszélve arról, hogy a leggondosabb kezelés mellett is óhatatlanul lesz szőr a lakásban. Ha már ott van, majd azért fogsz könyörögni, hogy az ágyadban aludhasson. Ha esik majd kint az eső, vagy a hó, egyből nem lesz olyan élvezet a sétáltatás, és az ázott szőrű kutyának bizony szaga van és nem olyan egyszerű a sáros tappancsát rendbe hozni, mint egy lábbelit. Aztán majd másnap épp dogát írtok, nem lesz időd rá, vigye le anya. A ház lakói árgus szemekkel figyelik majd, hogy összeszedted-e utána a kutyagumit, ha nem, anyukádat fogják miatta zaklatni, de akkor is, ha pont a kapu előtt vizeli le az egyik fát/virágot, stb. Nagyon sok olyan momentum lehet ebben, amire te most nem is gondolsz, de az anyukád igen. És mivel csak 11 vagy, a felelősséget ő vállalja, amiről pontosan tudja, hogy neki mi fér bele és gondolom, ez nem.

Hát egyelőre ezek jutottak eszembe, hogy vajon miért ellenzi anyukád a dolgot.

Nekem csak akkor lehetett anno kutyám, amikor már önálló életem volt. A szüleim nekem sem engedték meg. Pedig mi kertes házban laktunk. De akkor bántja majd a tyúkokat, a nyulakat, tönkre teszi a kertet, tele lesz az udvar kutyagumival... és igazuk volt, még, ha ez nekem akkor nagyon fájt is. Én akkor úgy oldottam meg a problémát, hogy sokat jártam olyan osztálytársaimhoz, akiknek kutyája volt és halálra kényeztettem őket :) Amikor már felnőttként lehetett saját kutyám, akkor éreztem át igazán, hogy mi mindennel jár és sokszor úgy éreztem, hogy ezeket a dolgokat gyerekkoromban képtelen lettem volna megtenni érte.

Szia!

Megértem anyukád hozzáállását. Én is kb 11 lehettem, mikor könyörögtem neki egy hörcsögért. Kaptam két tündéri aranyhörit. Kb két hétig tartott a lekesedésem, hordtam nekik a legfincsibb kajákat, kézbevettem, simogattam, gondoztam őket. Utána elillant a lelkesedés, szegény anyura hárult a gondozásuk. A végére elszaporodtak, így még nehezebb volt. Most tényleg szeretnék, már tudnék rá vigyázni, a 3 kutyust meg a 6 cicát is én gondozom. Azt ajánlom, hogy kezdetben kezd egy növénnyel, még ha hülyén is nahgzik. Ha hónmapokon keresztül ugyanúgy gondozod, akkor jöhet egy kutya. Tudom, hogy nagyon szeretnél, de gondolj rá is. Nem egy tárgy akit ha megunsz el lehet dobni. Addig is, járj menhelyre, vagy kutyás ismerősökhöz kutyázni. Segíts be otthon, hogy lássa, felelősségteljes vagy. Így hamarabb megengedi. Szurkolok! ;)