Mi a véleményetek a nagytestű pásztorkutyákról, ti tartanátok városban ilyen kutyát?

Panelban nem tartanék kutyát. Én is nagyon vágyom egyre, de nem akarom bezsúfolni a lakásba.

Ha kertes ház, akkor minden további nélkül, igaz, nem ezekből a fajtákból választanék magamnak.

Nem tartom kizártnak, hogy városban tartsanak ilyen kutyákat, de nyilván nem a belvárosra és a zöld közterületek nélküli kertvárosi részekre gondolok!!!

Egy nagy kertben, közel vmi városszéli nagy placchoz, folyóparthoz, erdőhöz simán meg lehet oldani a napi hosszú, póráz nélküli sétákat is.

Tanyán sokszor láncon vannak szinte egész életükben, hiszen nincs kerítés, tehát simán megszökhetnek.

Egy ismerős kutyásnak két éve halt meg a 12 éves KÁJ kanja, világéletében póráz nélkül sétált a kertvárosban és a Duna-parton, úttestnél magától megállt, kanokkal is közömbös-domináns volt, nem viselkedett agresszíven, egy szóra behívható volt és lábnál követett szabadon. Arra kellett csak figyelni, hogy ha az utcán emberek mentek feléjük, akkor a gazdi megfogta Leót, mert a simogatást nem tűrte...nem marcangolt, csak határozottan megfogta az ember kezét :)

Ő volt az első káj, akit életemben közelebbről ismertem és nem értettem, hogy miért mondja mindenki: ember és kutyamentes helyen lehet csak és kizárólag szabadon engedni...aztán utána olvastam és kezdtem megérteni és elfogadni...de azért úgy gondolom, hogy alapos szocializációval és neveléssel el lehet érni, hogy semleges terepen eltűrje a simogatást és más kutyák közelségét.

Egy másik ismerős kutyás kutyaoviba, isibe, városba sétáltatta a kölyök kájt...de klikkerezés ide, mindenféle szabályok oda, a kutyához kevés volt a gazdi és pórázon simán leszedte a bringás gatyáját...

Tehát nevelés, gazda és kutyatípus kérdése is!

Nekem nagyon tetszenek ezek a fenséges kutyák, de hozzám az együttműködő, munkakedvelő juhász-vadász kutyák állnak :)

De ha lenne egy IGAZÁN NAGY TERÜLETEM tanyán, lehet, hogy tartanék...

az alapszabály az, hogy olyan kutyát tartson az ember, aminek fizikai és szellemi szükségleteit képes teljesen kielégíteni.

egy border collie esetében példul hiába nagy a mozgásigény, egy reggeli labdázás, egy délután tréning (testben s lélekben), egy esti nagy séta, hétvégenként kutyasuli és mondjuk havonta egyszer egy terelés és igazából teljes, kerek az élete. mert minden, amire vágyik gyakorlatilag a gazdája. ő ad feladatot, ő ad társaságot, védelmet.

az ösztönszintű kielégülés adott számára.

egy pásztorkutyánál viszont teljesen más ösztönök dominálnak! náluk a zsákmányszerzési ösztön elég gyenge, ezért van az, hogy ezek a fajták nem, vagy csak ritkán labdáznak, őrző-védő foglalkozásokon nem tartanak fogást (az a jó pásztorkutya harcmodor, hogy harap és azonnal enged, új fogást keresve), és szigorúan tiltott számukra a jószág hajtása, vadászata. röviden tehát nehezebb motiválni és lefárasztani, hisz a labdáztatás, mint olyan nem játszik.

szüksége van viszont territóriumra, méghozzá nagyra. számára az ösztönszintű kielégülés az, ha bejárja ezt a területet (nem 1-2 órás sétáról beszélünk, hanem fél napos ügetésről), és elriaszthatja az itt észlelt behatolókat.

egy ilyen jellegű kutyát csak úgy lehet teljesen lefárasztani, ha megfelelő - jól bekerített! - terület áll rendelkezésére, amit bejárhat. ezt nem pótolhatják a séták, hiszen a sétaterület az nem a sajátja... viszont ha elég sokat jár vele az ember egy bizonyos térségbe, akkor egy idő után azt is meg fogja védeni - nem olyan vehemensen, mint a szűk környezetét, de meg fogja. a vezethetőségük még egy extra módon foglalkoztatott pásztorkutya esetében is gyenge, magyarul nem fogadnak szót azonnal, a behívás pedig tapasztalatom szerint ezeknél a kutyáknál bajos. nyilván nem teljesen öntörvényűek, de még nem láttam olyan kaut vagy ázsiát, amit MINDEN esetben, elsőre be tudott volna hívni a gazdája. általában a kutya és gazda közötti távolság exponenciálisan növeli a sikertelenség arányát :)

esetleg a kuvasz az, amelyik már egészen jól működik kísérőkutyaként is, a felsorolt fajták közül még talán ez viseli legjobban a városi körülményeket.