Ki miért fél a pitbulloktól?

Nem nevezném félelemnek,inkább tartok tőlük,mert 7 éves koromban szétmarcangolta az arcomat,nem a miénk volt,keresztapáméké,gyerekek közt nőtt föl pedig,volt még egy kutya,egy német juhász és őt simogattam meg először,gondolom ez nem tetszett neki,mindennap láttam,kiskutya korától ismertem. Több öltéssel öltötték össze az arcomat,mai napig látszik a helye,azt mondták,hogy plasztikáztatják ha akarjuk,de persze ez nem történt meg. Azóta több kutyám volt,most is van 2 és imádom őket :) (persze nem pitbull :D)

Akármennyire is 'puszis' kutya benne van az ösztönébe,az uncsijaim vele aludtak,én is babusgattam állandóan és ezt kaptam :D

16l

Egyedül vagyok akkor nem félek tőle, sőt nekem tetszenek. Ha a kutyámmal akkor van hogy inkább kikerülöm,de ez a kutyám hangulatától függ olyan szempontból,hogy néha agresszív nála nagyobb kutyákkal. (tudom meg kell nevelni,azon vagyok, felnőttként fogadtam be és még nem 100%-os :) és ha egy kis szűk utcán jön szembe egy pitbull és úgy látom a kutyámon pl.: séta elején mikor még teli van energiával inkább irány váltok. Más esetben nem. Egyébként volt már hogy pitbullal haverkodott, de ahhoz az kell hogy akkor találkozunk vele mikor már levan vezetve az energiája :)

szóval ilyen oka is lehet, bár biztos van aki fél tőle.