Egyet értetek ismerősöm állításával?

Én nem értek egyet.

Egy nem társasági kutya is ugyanúgy tud ragaszkodni a gazdájához. Én nem látom, hogy egy társasági kutya odaadóbb lenne, sőt sokszor el vannak kényeztetve és kis akarnok pukkancsok. Bár ez nem fajtahiba, de alapvetően a felvetés nem állja meg nálam a helyét. Egyszerűen a társasági kutya pont a mérete miatt többet tölt a gazdája közvetlen közelében, de erre még nem alapoznék.

A ragaszkodásnak nincs sok köze az engedelmességhez, ezt fontos leszögeznünk. Ráadásul a ragaszkodás kistestű kutyák esetében sokszor viselkedési problémát, kisajátítást, féltést jelez, nem azt a fajta szeretetet, amire mi szeretünk gondolni.

Emellett a kistestű kutyák általában azért nem a legjobbak ilyen feladatokra, mert nagy részük terrier, vagy abból tenyésztették, és makacs, na meg agyban is kicsit többet akar annál, minthogy unalomig ismételgessen tizenöt parancsot. A munkakutyák többsége jó ebben, megtanult tökéletesen ülni, lábnál követni, mindent, és élvezi, hogy ugyanolyan tökéletesen megcsinálhatja hatszázadszor is. Egy intelligensebb kutya megunja az ismétlést, nem lesz már olyan lelkes, új kihívásokra van szüksége.

A kistestű kutyáknak egyszerűen nincs munkakutyás jelleme és kész, soha nem is várták el tőlük, hogy legyen. Ezer más dologban lehetnek jók, de pont ez a többségüknek nem igazán fekszik.

Azzal a részével teljesen egyetértek, hogy ha csak a temperamentumukat, és a taníthatóságukat nézzük, akkor ez teljesen igaz, alkalmasak lennének rá, csak nyilván, egy 2 kg-os kutyát nem vesznek komolyan.

De!

Nagy tévedés, hogy a kistestűek jobban ragaszkodnának a gazdájukhoz, és szerintem igenis, túlzás ezt állítani.

Az ok, amiből a tévhit ered, hogy a kis társasági kutyákat nem nevelik. Na jó, mondjuk 100.000-ől 1-et talán, de általában ez nem jellemző.

Nem fegyelmezik őket, nem szabnak számukra korlátokat, stb.

Ennek az az egyenes következménye, hogy a kutya szemében a gazdája egy labilis, bizonytalan embernek látszik a ki nem képes uralni a szituációkat.

Ettől a kutya úgy érzi, neki kell átvenni a vezéri szerepkört, és megvédeni a gazdáját.

Ezért van annyi agresszív, bizonytalan, domináns kis termetű társasági kutya.

Viszont az őrző-védő tevékenység nem erről szól!

Nem megengedhető, hogy egy őrző védő kutya, a saját döntéséből, és bizonytalanságból, vagy dominanciából védje meg a gazdáját!

Na állj, őrző-védő munkáról beszélünk, vagy arról, hogy élesben megvéd-e? Nem mindegy.

Az meg ne tévesszen meg, hogy nagyon vehemensen tudnak úgy tenni, mint akik mindjárt harapnak és ölnek, ez szintén viselkedési probléma, nem bátorság, hacsak nem éles szituációban történt, akkor viszont nyilván kiderült, hogy valójában véd a kutya, vagy csak próbál úgy tenni. A többségüknek esze ágában sem lenne valójában megharapni senkit, ha egyszer valaki tényleg kiállna ellenük.

Előző vagyok.

"És bizony az élete árán is megvédte volna,"

Erről beszéltem.

Tanították a védelemre, és utasításra cselekedett így?

Bármikor, bármilyen szituációban csak utasításra támadott, és ugyanígy, utasításra bármikor egy szóra abba is hagyta a támadást?

Ha nem, akkor csupán birtokolta a nagymamádat, és dominanciából védte, ami megengedhetetlen!