Milyen szokásai vannak a kutyádnak?

A nagy dumásom imád labdázni. Hatalmas focista.

A táncoló kutyám pedig a papucsomat őrzi, ha épp nincs rajtam. Azon alszik a nagy fejével, azért aggódik és ha aggódik, olyankor rettentő aggodalmasan sóhajtozik és nyöszörög közben, nehogy elrabolja egy raboló (=valamelyik másik kutyám). Egyébként is szeret őrizni, a tálját, vagy valami tárgyat amit kinéz, olyankor lecövekel mellette és ha egy raboló megközelíti, dühösen ráripakodik. Ilyenkor olyan mint egy kis intéző, néha akkor is szokott ripakodni, ha a többiek túl vadul játszanak, ami őt azért is zavarja, mert rendkívül lusta, plusz nem is nagyon lehet futkorászni, ha őriz az ember kutyája valamit. Amikor ripakodik, szinte hallani amit mond: Viselkedjél jól! A házba is úgy vonul be, mint egy intéző, szaporázza a kis rövid lábait és közben olyan édesen döcög. Természetesen mindig elsőként akar bemenni, ilyenkor ha eszembe jut a tekintélyem, finoman hátratolom.

Ha táncol, mert jó kedve van (végre felkeltem, végre beengedtem a kertből, végre bejutott az esőből egy jó puha száraz takaróra, stb...), akkor hasra veti magát, elvigyorodik, és elkezd ritmusra topogni a mellső lábaival. Közben a nagy szőke fejét jobbra-balra lóbálja, csóválja a farkát, hátsó lábai kinyújtva mint a békának. Én meg éneklem neki: Te nem igazi vagy, Te játékkutya vagy! És agyon puszilgatom. Pici kora óta táncol, sose tanítottam neki, ő kezdett el így bohóckodni, látta hogy imádom és tökélyre fejlesztette. Viszont csak akkor táncol, ha kedve van hozzá. Néha hiába kérlelem.

Lefele nem tudnak lépcsőzni és ha őt hozom le utoljára, veszekszik velem rendkívül méltatlankodva ugatva. Amikor pedig lefele cipelem a nagy seggét, akkorákat nyög, mintha ő vinne engem. Semelyik másik kutyám nem nyög lefelé, csak ő. Kiskora óta ezt csinálja.

Evés közben is méltatlankodva ugat, mert attól fél, megeszi a többi kutyám a kajáját, pedig szétcsukom a bandát. Veszekedés közben pedig potyog a kaja kifelé a szájából. Van egy elemes plüsskutyája, az a gyereke. Őrzi, vakargatja, aggódik érte.

Írok majd a többiről is, de most dolgoznom kéne:)

Ja, és amíg a többiek labdáznak, ő egy helyben ül mellettem és kukucskál a szomszédba, mert mellettünk baromfiudvar van. 1 óra labdázás alatt 1 órán át bámulja a szomszéd csirkéket, libákat.

Ha idegenek közt vagyunk és leguggolunk hozzá, azonnal az ölembe teszi a mellső lábait és onnan haverkodik az idegennel, mintha csak azt mondaná: "Ő az én gazdim. Nem adom senkinek. Kérsz egy puszit?"

Van egy olyan kutyusom, aki nem labdázik megszállottan, de egyfolytában szaladozik a kertben. Állandóan kerget valamit. Néha azt hinné az ember, hogy képzeletbeli zsákmányt üldöz, mert olykor felágaskodik a levegőbe és megmorogja a semmit, de rájöttem már, hogy ilyenkor a magasban pontként cikázó fecskéket kergeti, és olyan is volt már hogy pillangót űzött. Ha párna közelébe jut, megvakargatja. Kitartóan bolházza, szoktam is neki mondani: viszket a párnám:) Nagyon imádja csinálni.

A legöregebb kutyám is imád labdázni, de sose hozza vissza, inkább lelkesen ugat közben. Mindegyik be bírja fogni labdázás közben, de ő nem. Ha néha véletlenül az ő szájában landol a labda, a visszahozást akkor is átengedi a profibbaknak. Idegesítő szokása, hogy a lábait nyalogatja.

Van egy menhelyi kutyám, ő is nagy labdás, de ritkán hozza vissza nekem, ha vissza is hozza, tisztes távolságra leveti elém a földre, mintha csak azt mondaná: Nesze!

Ja, és a focista kistacsimnak még egy édes szokása van: ha ásít, természetesen közben is hangokat ad ki, mert nem bír csöndben maradni, és ásítás közben mindig úgy lehet érteni, mintha azt mondaná: Helló!:)))