Van még valaki, aki semmi csodálnivalót nem lát a túl barátságos kutyákban?

Én se szeretem,ha kutyáim az utcán idegenekkel ismerkednek. Sőt maguktól nem is szoktak. Ha oda jönnek,és megkérdezik,hogy szabd-e a simi,akkor hagyják magukat,de semmi bari! Ha jönnek hozzánk,ugatás,majd ha már kint vagyok,akkor hátrébb mennek,és ha én beengedem az illetőt,akkor minden rendbe. Ha ismerős,örülnek neki,ha idegen távolról kisérik figyelmemmel a történéseket!

Ha boltba átugrok ,akkor viszont,ajtót is nyitva hagyom,oda senki be se mehet!!

Volt olyan,akit bár ismertek,de beugrott a kerítésén,és addig őrizték,amig haza nem érte. Akkor ott hagyták,mert én már ott voltam. Viszont az életemet is köszönhetem már nekik!!

Ha buszon,vonaton van kutya,akkor én tiszteletbe tartom,és nem próbálok meg barátkozni! Max ha nagyon tetszik,akkor először gazdival beszélgetek,és akkor megsimogatom!!

és az ilyen kutyákból, lesznek a segítő kutyák,és a terápiás kutyák :)

persze kicsit átnevelik, d az alapviselkedés,( az emberek felé irányuló határtalan bizalom,megmarad!!)

a gyereke, a kórházak lakói, a nyugdíjas-otthonokban élők,mind mind a nap fénypontjaként élik meg ,amikor egy ilyen kutya odabújik hozzájuk!!!és erre kevés kutya alkalmas!!

tehát ne fitymáld le őket!

a kutya ez ember társa,a barátja, de akár az életét megkönnyítő segítsége is lehet, de..lehet a félelme tárgya !!

vannak olyanok akik mindenféle kutyától félnek !!

ja,és vannak akik a cigányoktól,vagy a hajléktalanoktól,esetleg a kigyúrt, tetovált, kopasz emberektől félnek !!tehát??

ezért is van olyan sok féle kutya!!

szerencsére:)