Van még valaki, aki semmi csodálnivalót nem lát a túl barátságos kutyákban?

Jó ez a kérdés, mert nekem alapvetően bizalmatlan kutyám van, senkihez nem menne oda, és nem hagyja magát megsimogatni ismeretlennek. Utcán mindenkivel közömbös, és ő is ezt várja el. De mivel elég ari, sokan meg akarják simogatni, és meglepődnek, amikor erre megugatja őket. Nekem megfelel, hogy nem barátságos az idegennel, de úgy érzem, mindenki azt várná el, hogy legyen olyan "farokcsóvás, nyali fali" ahogy írtad. Régen próbáltam barátságosabbá tenni, de mostmár beletörődtem, és inkább előre szólok, hogy sajnos bizalmatlan, nem lehet megsimogatni. Mégis sokan erre megsértődnek, meg furcsálkodnak. Holott szerintem is megalapozott az óvatos viselkedés idegennel szemben.

Igen ez nálam is probléma, a kutyán nem látszik, hogy bizalmatlan. Mondjuk ez sem igaz, mert én rendszeresen látok embereket ahogy a kerítésnél acsarkodó kutyákat becézgetik, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy az legszívesebben megenné őket. És a legtöbb ember azt képzeli neki joga van bármilyen kutyával barátkozni. Főleg a kisgyerekes emberek. Ha rájuk szólok hogy talán kérnének már engedélyt mert az én tulajdonom az állat akkor még nekik áll feljebb, persze aztán ha valami baj lesz, akkor szintén én vagyok a hibás. Nem értem, hogy miért, de egyesek személyes sértésnek veszik ha nem szereti őket egy kutya. Ez olyan idegesítő, hogy már csak ettől is barátságtalanabb lesz az ember.

Nekem rossz emlékem sajnos a másik fajta kutyákról van. Mit szólnál ha a saját udvarodon kell reszkess, mert ha a szomszéd kutyája elszabadul akkor te a házból nem mész ki, mert átjőn és szembe ugat (rottweiler) a te saját udvarodon és resszkes ha a 3 éves gyermeked kint játszik, hogy valyon mikor szabadul el. Ugyanannak a szomszédnak annak idején a keverék kutyája elől ki kellet szabájosan szökni a saját udvarodról, mert ha észrevett rontott neked és vicsoritotta a fogait és csúful támadott(szerencse, hogy mindig sikerült a harapás előtt kimennem a kapun. Akkor inkább jöjjön és nyaljon halálra és szivesen megsimogatom.

Velem is hasonló történt gyerekkoromban. Körfolyosós házban laktunk, a mi ajtónkkal szemben egy család lakott, egy amstaff keverékkel. A kutyát a gazdája úgy nevelte, hogy bárki megy az ajtó elé, arra vicsorogjon, morogjon. Egy rács volt a bejárati ajtójuk előtt, de magát az ajtót gyakran nyitvahagyták, szellőztettek. És nekem minden nap úgy kellett hazamennem a suliból, hogy amikor hazaértem, és babráltam a saját zárunkkal, a kutya a hátam mögött, a rács mögül, olyan 2 méter távolságból acsarkodott rám. Kiférni teljesen nem tudott, de a fél pofája kifért és iszonyat félelmetes volt. Azóta nem tudom megkedvelni az amstaffokat, pedig már találkoztam kedves kutyával is, de ez az élmény örökre bennem maradt.

Velem is volt ilyen. Egy pitbull kereverék kiszabadult a kertünkben (nem tudom, hogy milyen természetű volt, de maga a fajta ijesztő), vagy az iskolából hazajövet egy ház előtt kelett elmennem ahol rozoga kerítés mögött 4-5 fekete kutya acsargott mindig. Ennek ellenére a bizalmatlan kutyákat szeretem. A fent említett eseteknek semmi köze a bizalmatlansághoz. A probléma a rosszul nevelt kutya és a felelőtlen gazda.

Sajna a környékünkön csak felelőtlen gazdák vannak akik egyáltalán nem nevelik a kutyáikat és a legtöbben láncraverve tartják az olyant pedig mint én aki a kutyámat beengedem a házba (bár van nagy udvar) és minden nap megsétáltatom, lenézik és ha látják, hogy tanitgatom jutalomfalattal akkor még olyan kommentárt is kapok, hogy nem igy kell nevelni , hanem néha rácsapni ha nem azt csinálja amit én akarok. Ezért is mondtam, hogy inkább örvendek egy barátságos ebnek mint egy agreszivnek, mert itt sajnos egy kezemen megszámolhatom, hogy hány olyan kutya van amelyik nem agresziv hanem távolságtartó.

Én ismerek olyan kutyát aki az első idegennel elmenne mert olyan barátságos... Aztán amikor a kertükben sétáltam majdnem megharapott mert elmentem mellette amikor evett. Erről ennyit. A legtöbb harapást a családon belül okozzák az addig barátságosnak hitt kutyák...

Nekem a 2 kutyám a 2 véglet. Az egyik teljesen semleges az idegenekkel, de mivel ő a 'gyönyörű husky' úton-útfélen meg akarják simogatni. Ha engedem, szegényem rezignált fejjel tűri a simit, néz rám, hogy mehetünk már? A másik ebem imádja az embereket, hihetetlen barátságos, mindenkihez megy simiért. Nem tudok dönteni, melyik a jobb, mindkét viselkedésforma tetszik, talán a bizalmatlanabb kicsit jobban.

Akkor neked az őrző-védők biztos jobban bejönnek-nekem is. Azzal, hogy lenézed, semmi nem történik, mert a kutya azt magasról letojja, h te mit nézel le. Aki meg ilyet tart, az az ő dolga. Az más kérdés, h az ilyen típusú kutyának is meg kell tanítani, hogy akkor se rohanjon le másokat... nekem volt egy ilyen kutyám és hát eléggé fárasztó volt, hogy pl nyáron nem mertem elengedni, mert odarohant a napozó nőkhöz és halálra nyalogatta őket. Természetesen kiskölyök volt még. Azután nyilván meg tudtam már fékezni, de idő kellett. Azóta már rájöttem, h az ilyen típusú kutyák nem az én stílusom.