Hogyan lehet a kutyából kitörölni egy rossz élményt?

Csak a türelem segít meg az idő.

Az enyémet fél éves koráig kikötve tartották és akárhányszor kocsiba tették lepasszolták valakinek. Másfél évbe tellett, mire anélkül tudtuk kocdiba tenni, hogy nem vérzett be a szeme az ellenkezéstől és erőlködéstől. Még most se szívesen száll be, csak már nem hisztizik. Szerencsére most kifejezetten nyugis, elcsapta tegnap egy kocsi, gondolom tudja, hogy orvoshoz megyünk, segìtenek rajta.

Nálatok azért mindenképp jó, hogy bízik benned és otthon biztonságban érzi magát. A komfortzónáját sajnos csak nagyon apránként tudod növelni. De szerencsére még fiatal, idővel biztos megbírkózik a dologgal.

"hiába próbálom ilyenkor simogatni" - ITT a gond. Tudom, hallatszik a válaszaidból, hogy jót akartál, de ha távolodtok, ő pánikol, te simogatod. Ő minden alkalommal három dolgot lát: stresszhelyzet (távolodás az otthontól), cselekvés (pánikba esik, húzni kezd), reakció (simogatod). A kutyákat nem lehet babusgatással, simogatással megnyugtatni, mert másképpen gondolkodnak, mint mi. Számára a saját cselekvése, és a rá kapott reakció létezik. Ha a reakció pozitív, egyre jobban belelovallja magát a dologba, hiszen jutalmat kap érte. Ha nincs reakció, pár percen belül leállítja magát, ha a reakció negatív, akkor pár alkalom után rögzül benne, hogy mikor viselkedik az elvárttól eltérően, és ha megfelelő a kapcsolatotok, ezeket a viselkedésformákat kerülni fogja.

Dióhéjban: Menj el a sétazónátok határára, és amint menekülni, húzni kezd, állj meg és ne mozdulj, ne reagálj (se beszéddel, se mozgással, se szemkontaktussal) bármit is csinál, egészen addig, amíg meg nem nyugszik és le nem ül. Ha leült, dicsérd meg és menjetek haza. Másnap újra ugyanez. Amikor a kutya már nyugodt azon a sarkon, ahol addig pánikolt, menj még egy utcát és kezdd elölről.