Félek a saját kutyámtól! Mit tegyek?

kb. 3 hónapja kerültek hozzánk a menhelyről. Az egyik földre szállt angyal, de a a másik problémás a kezdetek óta. Előre is elnézést, de lehet, hogy lesz akinek ismerős lesz a történet, mert már írtam róluk.

Szóval a problémás kuttyal az elején olyan gondok voltak, hogy morgott rám etetés közben és egyszer nekem is támadott. Sajnos akkor nem én vertem el, hanem apósom, így, gondolom már akkor elszúrtam azzal, hogy én legyek a főnök. Lassan megtanulta, hogy nem kell mitől tartania, nem bántom és az étel az övé. Most már közel enged, és megsimítom a hátát mindig ,amikor enni adok, hogy tudja, nem kell mitől félnie. A másik gond, mindent szét szed, ha rászólok, elsunnyog, vagy néha megáll egy helyben és mereven néz rám. Ma reggel eltángáltam, mert megint szétszabtak valamit. Mindegyik kapott a fenekére, de ez a problémásabb befeküdt ide a számítógépes asztalom alá. Ki akartam rángatni, de mint aki legyökerezett. Rászóltam, hogy kifelé, hívtam, hogy "hozzám", de arra sem reagált. Pedig a kutyasuliban a "hozzám" utasítást megtanulták és 80%-ban hallgat rá. De most nem akart szót fogadni és rávertem a fenekére egy vonalzóval (az volt kéznél) Erre felhúzta a száját és szó szerint mutatta a foga fehérjét. Nem adott ki hangot, nem morgott, de ráncolta az orrát, vicsorgott. Ezek után én adtam meg magam, féltem, hogy megint megkap. Gondoltam, akkor ott maradsz. Be szoktam őket ide engedni, de csak nap közben, amikor már meleg van, nem akartam, hogy már reggel korán itt tespedjenek. Nem buta kutya, szerintem nagyon is tudja mit csinál és meddig nyújtózkodhat, de nem tudom hogy kezeljem. Az a bajom, hogy a férjemnek nem merem elmondani, hogy ma rám vicsorgott, mert ő már amúgy is utálja, és szíve szerint vissza vinné, de én ezt nem akarom. Csak az én kedvemért tűri meg. Most pl. megint itt fekszik az asztalom alatt és hízeleg, meg a lábamat nyalogatja. Szóval nem tudom.