Félek a saját kutyámtól! Mit tegyek?
kb. 3 hónapja kerültek hozzánk a menhelyről. Az egyik földre szállt angyal, de a a másik problémás a kezdetek óta. Előre is elnézést, de lehet, hogy lesz akinek ismerős lesz a történet, mert már írtam róluk.
Szóval a problémás kuttyal az elején olyan gondok voltak, hogy morgott rám etetés közben és egyszer nekem is támadott. Sajnos akkor nem én vertem el, hanem apósom, így, gondolom már akkor elszúrtam azzal, hogy én legyek a főnök. Lassan megtanulta, hogy nem kell mitől tartania, nem bántom és az étel az övé. Most már közel enged, és megsimítom a hátát mindig ,amikor enni adok, hogy tudja, nem kell mitől félnie. A másik gond, mindent szét szed, ha rászólok, elsunnyog, vagy néha megáll egy helyben és mereven néz rám. Ma reggel eltángáltam, mert megint szétszabtak valamit. Mindegyik kapott a fenekére, de ez a problémásabb befeküdt ide a számítógépes asztalom alá. Ki akartam rángatni, de mint aki legyökerezett. Rászóltam, hogy kifelé, hívtam, hogy "hozzám", de arra sem reagált. Pedig a kutyasuliban a "hozzám" utasítást megtanulták és 80%-ban hallgat rá. De most nem akart szót fogadni és rávertem a fenekére egy vonalzóval (az volt kéznél) Erre felhúzta a száját és szó szerint mutatta a foga fehérjét. Nem adott ki hangot, nem morgott, de ráncolta az orrát, vicsorgott. Ezek után én adtam meg magam, féltem, hogy megint megkap. Gondoltam, akkor ott maradsz. Be szoktam őket ide engedni, de csak nap közben, amikor már meleg van, nem akartam, hogy már reggel korán itt tespedjenek. Nem buta kutya, szerintem nagyon is tudja mit csinál és meddig nyújtózkodhat, de nem tudom hogy kezeljem. Az a bajom, hogy a férjemnek nem merem elmondani, hogy ma rám vicsorgott, mert ő már amúgy is utálja, és szíve szerint vissza vinné, de én ezt nem akarom. Csak az én kedvemért tűri meg. Most pl. megint itt fekszik az asztalom alatt és hízeleg, meg a lábamat nyalogatja. Szóval nem tudom.
szia!
Amíg ilyen, és a félelemtől nem mersz vele szembeszállni, tegyél rá egy szájkosarat! Egy-két jutifalat bele, és simán felveszi. Utána már, ha vicsorog, vagy ilyesmi, a nyakánál fogd meg, és nyomd le a földre. Nem az a lényeg, hogy fájjon, neki, sőt! Az a lényeg, hogy amíg félsz, nem leszel vele határozott.
Az is lehet, hogy fél, mert verték előzőleg pl, és ezért ilyen. ki kell tapasztalnod, hogy agresszív domináns, vagy félelmi reakció a morgás, vicsorgás.
Azt írtad, hogy a vonalzó elől elbújt, és vicsorgott. Ez félelem lehet, akár utána is kérdezhetnél a menhelyen, hogy nem-e bántalmazott kutyaként került be. Mert ha tényleg bántották, akkor vele finomabban kell bánni, de a határokat akkor is ismernie kell!
Szóval szerintem vegyél szájkosarat, és ha rád támad, vagy vicsorog, zárd ki a falkából néhány órára!
A reggeli tángálás gondolom, csak a végeredmény láttán történt és nem akkor, amikor szétszedték azt a valamit. Eleve utólag nem büntetünk. Eleve veréssel nem nevelünk. Az a vonalzós módszer sem elfogadható. Vered a kutyát és csodálkozol, hogy távol tartja magát tőled. Nyakörv rajta és máris ki lehet húzni az asztal alól.
Nagyon gyorsan meg kellene válnotok egymástól. A mentett kutya érdekében azért, mert idáig semmi pozitív nevelést nem csináltál vele. Neked meg jobb lenne elválni tőle, mert harapás lesz a vége.Egyszerűen nem vagy képes ezzel a kutyával megbirkózni megfelelően.
Feltételezed, hogy bántalmazták a kutyát , erre Te ugyanezt teszed.Nem csak az a bántalmazás, ha törik a csont.
Pár napig nézd levegőnek. Nincs hízelgés, simi. Szó nélküli vacsora van,. Rosszat tevéskor egy rövid ,haragos nem és ennyi a kapcsolat.
Második!
Van ennyi eszem, hogy utólag nem büntetek. Épp időben rohantam ki, amikor tépték a textilt, szóval nem hülyék, nagyon jól tudják, hogy miért kaptak, mert egyből sunnyogtak.
A másik: Nem hülyére verem őket, azzal, hogy rácsapok a fenekükre, meg sem érzik, csak azt fogják fel ,hogy haragszom. Nem is volnék képes erőből rájuk csapni. Persze, a mi világban már a gyerek seggére sem lehet csapni, nem is csoda, hogy annyi szemtelen, neveletlen kölyök van.
"Nagyon gyorsan meg kellene válnotok egymástól"
Apósom, meg a férjem sokkal határozottabban oda vágott, és lám, őrájuk nem is támad.
Igen, persze, biztos jobb lesz neki megint egy menhelyen oltásra várni, mert nem a világ legszebb kutyája, és kicsi az esély, hogy őt fogják választani.
Szóval második: Sajnálom, hogy ilyen balf@sz vagyok a kutya neveléshez, de biztos az meg kitüntetést érdemel, aki miatt az utcára került.
A pozitív nevelésről meg annyit, hogy a kutyáim mindent megkapnak, hatalmas helyük van és jól érzik magukat. Egész nap csak játszanak egymással, szaladgálnak, és jókat esznek. Ha meg úgy tarja kedvük itt fekszenek a műhelyemben, ami már ugyan csupa szőr, de lesz@rom, mert ők a fontosak. De igazad van, biztos rossz gazdi vagyok.
Hagyjuk már ezt a "jól megverem" meg "bántalmazom" dolgot. Ha így volna, eleve meg sem született volna a kérdésem. Aki jól megveri, higgyétek el, annak tényleg behódol a kutya, de nem ilyen áron akarom elérni, mert szeretem őket. Tény, hogy nagyon önfejű és makacs, erre próbálok megoldást találni.
6. válaszoló lényegében hasznos dolgot írtál, de tényleg bővebben tudnom kéne, hogy hogyan csináljam. Én türelmes vagyok, a férjem nem. Minden nap azon parázok ,hogy ne húzzák ki a gyufát, mert folyton azzal fenyeget, hogy vissza visszük őket. Tegnap este a vizes vödrüket borították ki és hurcolták szét, és rágták. Most itt fekszenek nyugodtan, de ha egy kicsit itt hagyom őket, feltámadnak, és kipakolják pl. a szemetest. Én már sokszor csak röhögök és vissza pakolok, de a férjem nem ilyen viccesen fogja fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!